Szennyvíz szikkasztó (előzmények)

Korább írásomban már az atkai bakcsók fotózásáról írtam néhány sort. Bár ide elég sokat jártam, és szinte mindig volt valami esemény, úgy éreztem váltanom kell helyszínt.

Szerencsémre rátaláltam egy internetes oldalra ahol madárfotózás a fő téma. Ez az oldal nagy segítségemre volt és van is. Egyrészt a fórumban mindenről szó van, ami a madárfotózáshoz kell (les sátor, képkidolgozás, stb), illetve olyan képeket láthatok, amiket más fotós társam töltött fel az oldalra. Ezekhez a képekhez hozzá is lehet szólni, akár pozitív akár negatív a vélemény. Ez azért jó nekem, mert a képeket látva és a hozzászólásokat olvasva látom, hogy más mit hibázott, illetve mit csinált jól. Mások hibáiból én is tudok tanulni. Ez az oldal annyira megtetszett, hogy én is regisztráltam és így nekem is lehetőségem lett képeket feltölteni, illetve véleményezni másokét. Egyelőre a saját képeimről mások által alkotott vélemények érdekelnek jobban, hisz itt olyan emberek írják le gondolataikat, akik már több éve profi szinten művelik a fotózás művészetét. Ezen az oldalon volt szerencsém megismerni egy fiatalembert, aki Szeged közelében fotózik, és azt kell, hogy mondjam, szuper jó képeket csinál. Tőle kérdeztem meg, hogy hol készültek a képei. Szerencsémre nem titkolta a helyet és volt szíves elmondani. Felbuzdulva én már másnap kimentem egy távcsővel felmérni a terepet, mert már a hétvégén itt szerettem volna fotózni. Az eső és utcai cipő ellenére kimentem és csodáltam a hely madárvilágát. Szombat reggel a szikkasztón hajnal ½ 5-kor megkerestem a korábban kiszemelt helyet és a sátramat felállítva vártam a madarakat. Bár az eső ekkor is esett, tehát fotózáshoz nem a legideálisabb alkalom, de nem adtam fel. Ázva, fázva, de kitartóan vártam a lencse végére az ’ áldozatokat ’. A madarak jöttek is, de jó képet nem sikerült csinálnom. ’Na, sebaj’ gondoltam, az eső nem esik minden nap, így hát felkerekedtem és másnap is kimentem. Másnap másik helyen telepedtem le, mert az előző nap kitapasztaltam, hogy a madarak többsége hová száll le. Ekkor már a nap is kisütött és olyan képeket csináltam, amikről mindig is álmodtam. A madarak közelsége nagy élmény volt és a képek minősége sokkal jobb lett, mint vártam. Erre a helyre azóta is kijárok, minden hétvégén és majdnem minden nap történik valami új esemény vagy új madár száll az objektívem elé.

Egy kis reklám a kedvenc internetes oldalamnak, aki kíváncsi itt megtalálja: http://www.birdphotography.hu/ Végezetül köszönöm Balla Tihamér az információt.

A kezdetek. II. rész


 

Folytatva a tegnapi írásomat, kitérnék egy megjegyzés erejéig. Eddig arról írtam, hogy egy bridge géppel, hogy lehet, vagyis hogy nem lehet madarakat fotózni. Az igazság az, hogy lehet és szinte egész jó képeket. Igaz, trükközni kell,de akkor is lehet egy lessátor vagy egy épített madárles segítségével. Hogy, én miért nem alkalmazom ezeket ? Nekem az a természetes, hogy úgy fényképezem a madarakat, ahogy lehet őket látni az erdőben. Sétálva a természet lágy ölén, élvezve fenyőfa erdő illatát. Igen, de ebben az esetben nagy szerencse kell, hogy egy madárka épp a közeli fára leszálljon, és persze ahhoz is, hogy addig maradjon ott amíg le is tudom fényképezni. Ezzel a módszerrel sose leszek sikeres, ahogy a lottón se nyertem még.

 De lehet próbálkozni, amit én is meg tettem, többnyire kevés sikerrel. Ezen problémát orvosolva úgy gondoltam be kell szereznem egy olyan gépet amit a 'nagyok' is használnak. Az árakat meglátva kicsit a székre huppantam, de tovább gondolkodva kompromisszumot kötöttem magammal. Létezik az a gép amit be tudok szerezni. Igaz kisebb kategóriás gép, de remélhetőleg ez is kielégíti az elvárásaimat. A fejlődés útját járva eldöntöttem, hogy tükörreflexes és cserélhető objektíves lesz. Jó de melyik? Ismételten az internet tárházát böngészve hosszas gondolkodás után sikerült kiválasztanom egy gépvázat alap obival. Szerencsére az elmúlt években áruk egyre alacsonyabb lett: ma akár százezer forintért is hozzájuthatunk egy olyan masinához, amelynek szerényebb képességű őséért pár éve még hatszor annyit kellett fizetni. Alapobjektív: ez annyira alap objektív, hogy szinte semmire se jó. Ismét a neten keresgélve az anyagiakat is figyelembe véve kerestem a vázamhoz egy objektívet. Na itt a következő buktató. Kell egy a portrézásra, kell egy a cserkelésre és kell egy tele a madarakhoz, gondoltam. Mivel senkitől se tudtam tanácsot kérni, kénytelen voltam a neten lógni, és keresni olyan embereket akik már rég foglalkoznak a témával. Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy nekem a blogok és a fórumok olvasása segített legtöbbet. Ezeken az oldalakon kérdezni is lehet, sőt kell. Több hét, hónap után meg született a döntés. Mivel ebben az időben kb. 2010-et irtunk és a főiskola miatt úgyse tudtam időt szakítani a madárfotózásra, rá értem a beszerzésre. 2012 első negyedévében, befejezve a sulit előttem a lehetőség. Mehetek fotózni. Mentem is, de megint probléma adódott. Csak nem tudok olyan képeket készíteni amiket szeretnék, de ezt majd a következő részben fejteném ki.