2012. május 16., szerda

Gólyatöcs parádé



Bár a szennyvíz szikkasztónál több madár fajt is meg lehet találni én mégis a gólyatöcsről (Himantopus himantopus) szeretnék írni néhány sort.
 Hogy miért pont erre a fajra esett a választásom? Ennek több oka is van. Az új leshelyemen többségben Ők vannak jelen, a násztáncuk nagyon érdekes, és a nász tollazatuk is szép. 





 A leshely építésekor kicsit megzavartam őket, de amit kész voltam pár perc után vissza is tértek. Ekkor a legfontosabb elfoglaltsága az, hogy táplálékot keressen, ami a sekély vízben lépegetve rovarokból, rákokból és lárvákból áll. Átlagos testhossza 35-40 centiméter, szárnyfesztávolsága 67-83 centiméteres, testtömege 150-210 gramm közötti, így nem mondható nagyon nagy madárnak. De, hogy ne csak a paramétereiről írjak - hiszen nem manöken ez a madár – engem két viselkedése miatt késztetett írásra. Az első, amit már írtam is: a násztáncuk. 

Szinte majdnem minden alkalommal láttam ezt az 1-2 perces jelenetet. Üzenet Völgyi Sándor fotós barátomnak: ez nem felvágás, ez tény. Sajnos nem minden alkalommal tudtam őket fotózni, mert vagy takarásban voltak, vagy a hátukat mutatták, vagy fényproblémák voltak. A múlt héten is 3 alkalommal voltam kint és csak az egyik nap nem produkálták, viszont a másik nap meg kétszer is. A másik ok amiért írhatnékom támadt az a fészekrakás és a tojások költése. Bár nem hittem volna, de a leshely előtt ezek a madárkák több fészket is építettek. 
 
Ez jó is meg rossz is. Jó, azért mert a les mögül a költés folyamatát végig követhetem. Rossz, azért mert ha nem vagyok elég óvatos, akkor félő, hogy csak zavaró tényező vagyok nekik és ott hagyják a fészküket, rosszabb esetben jövő évben vissza se jönnek. Én úgy gondolom, hogy mindent megteszek azért, hogy Őket a legkevésbé zavarjam. Például a leshely megközelítése a lehető legnagyobb ívben történik, bár így többet kell gyalogolnom, a leshely utolsó 10-15 méterét takarásban, guggolva, vagy letérdelve teszem meg, és legvégül a leshelyen nem zajongok. Mivel ezen a helyen „vendég fotósok” is megjelennek ezért ezek a szabályok rájuk is vonatkoznak. Ez a módszer annyira bevált, hogy a les előtti madarak el se repülnek, hisz nem látnak, és nem hallanak a leshely megközelítésekor. Visszatérve a költésre, ezek a madarak a földre rakják a fészküket, ami nagyon egyszerű, nem viszik túlzásba. A fészekben 3-5 tojásból áll (Wikipédia adat). Amit én láttam az 3 tojásból áll. Az egyik tojás rakásánál épp ott voltam és fotóztam is. A kotlási időt kivárva érdekes lesz majd a fiókák kikelése. Remélem akkor is ott leszek. Erre körülbelül 1 hónapot kell várnom. Addig is figyelem Őket és fotózok, mert mindig van mit.

2012. május 10., csütörtök

Szennyvíz szikkasztó (előzmények)


Korább írásomban már az atkai bakcsók fotózásáról írtam néhány sort. Bár ide elég sokat jártam, és szinte mindig volt valami esemény, úgy éreztem váltanom kell helyszínt.
Szerencsémre rátaláltam egy internetes oldalra ahol madárfotózás a fő téma. Ez az oldal nagy segítségemre volt és van is. Egyrészt a fórumban mindenről szó van, ami a madárfotózáshoz kell (les sátor, képkidolgozás, stb), illetve olyan képeket láthatok, amiket más fotós társam töltött fel az oldalra. Ezekhez a képekhez hozzá is lehet szólni, akár pozitív akár negatív a vélemény. Ez azért jó nekem, mert a képeket látva és a hozzászólásokat olvasva látom, hogy más mit hibázott, illetve mit csinált jól. Mások hibáiból én is tudok tanulni. Ez az oldal annyira megtetszett, hogy én is regisztráltam és így nekem is lehetőségem lett képeket feltölteni, illetve véleményezni másokét. Egyelőre a saját képeimről mások által alkotott vélemények érdekelnek jobban, hisz itt olyan emberek írják le gondolataikat, akik már több éve profi szinten művelik a fotózás művészetét. Ezen az oldalon volt szerencsém megismerni egy fiatalembert, aki Szeged közelében fotózik, és azt kell, hogy mondjam, szuper jó képeket csinál. Tőle kérdeztem meg, hogy hol készültek a képei. Szerencsémre nem titkolta a helyet és volt szíves elmondani. Felbuzdulva én már másnap kimentem egy távcsővel felmérni a terepet, mert már a hétvégén itt szerettem volna fotózni. Az eső és utcai cipő ellenére kimentem és csodáltam a hely madárvilágát. Szombat reggel a szikkasztón hajnal ½ 5-kor megkerestem a korábban kiszemelt helyet és a sátramat felállítva vártam a madarakat. Bár az eső ekkor is esett, tehát fotózáshoz nem a legideálisabb alkalom, de nem adtam fel. Ázva, fázva, de kitartóan vártam a lencse végére az ’ áldozatokat ’. A madarak jöttek is, de jó képet nem sikerült csinálnom. ’Na, sebaj’ gondoltam, az eső nem esik minden nap, így hát felkerekedtem és másnap is kimentem. Másnap másik helyen telepedtem le, mert az előző nap kitapasztaltam, hogy a madarak többsége hová száll le. Ekkor már a nap is kisütött és olyan képeket csináltam, amikről mindig is álmodtam. A madarak közelsége nagy élmény volt és a képek minősége sokkal jobb lett, mint vártam. Erre a helyre azóta is kijárok, minden hétvégén és majdnem minden nap történik valami új esemény vagy új madár száll az objektívem elé.
Egy kis reklám a kedvenc internetes oldalamnak, aki kíváncsi itt megtalálja: http://www.birdphotography.hu/ Végezetül köszönöm Balla Tihamér az információt.