2012. május 10., csütörtök

Szennyvíz szikkasztó (előzmények)


Korább írásomban már az atkai bakcsók fotózásáról írtam néhány sort. Bár ide elég sokat jártam, és szinte mindig volt valami esemény, úgy éreztem váltanom kell helyszínt.
Szerencsémre rátaláltam egy internetes oldalra ahol madárfotózás a fő téma. Ez az oldal nagy segítségemre volt és van is. Egyrészt a fórumban mindenről szó van, ami a madárfotózáshoz kell (les sátor, képkidolgozás, stb), illetve olyan képeket láthatok, amiket más fotós társam töltött fel az oldalra. Ezekhez a képekhez hozzá is lehet szólni, akár pozitív akár negatív a vélemény. Ez azért jó nekem, mert a képeket látva és a hozzászólásokat olvasva látom, hogy más mit hibázott, illetve mit csinált jól. Mások hibáiból én is tudok tanulni. Ez az oldal annyira megtetszett, hogy én is regisztráltam és így nekem is lehetőségem lett képeket feltölteni, illetve véleményezni másokét. Egyelőre a saját képeimről mások által alkotott vélemények érdekelnek jobban, hisz itt olyan emberek írják le gondolataikat, akik már több éve profi szinten művelik a fotózás művészetét. Ezen az oldalon volt szerencsém megismerni egy fiatalembert, aki Szeged közelében fotózik, és azt kell, hogy mondjam, szuper jó képeket csinál. Tőle kérdeztem meg, hogy hol készültek a képei. Szerencsémre nem titkolta a helyet és volt szíves elmondani. Felbuzdulva én már másnap kimentem egy távcsővel felmérni a terepet, mert már a hétvégén itt szerettem volna fotózni. Az eső és utcai cipő ellenére kimentem és csodáltam a hely madárvilágát. Szombat reggel a szikkasztón hajnal ½ 5-kor megkerestem a korábban kiszemelt helyet és a sátramat felállítva vártam a madarakat. Bár az eső ekkor is esett, tehát fotózáshoz nem a legideálisabb alkalom, de nem adtam fel. Ázva, fázva, de kitartóan vártam a lencse végére az ’ áldozatokat ’. A madarak jöttek is, de jó képet nem sikerült csinálnom. ’Na, sebaj’ gondoltam, az eső nem esik minden nap, így hát felkerekedtem és másnap is kimentem. Másnap másik helyen telepedtem le, mert az előző nap kitapasztaltam, hogy a madarak többsége hová száll le. Ekkor már a nap is kisütött és olyan képeket csináltam, amikről mindig is álmodtam. A madarak közelsége nagy élmény volt és a képek minősége sokkal jobb lett, mint vártam. Erre a helyre azóta is kijárok, minden hétvégén és majdnem minden nap történik valami új esemény vagy új madár száll az objektívem elé.
Egy kis reklám a kedvenc internetes oldalamnak, aki kíváncsi itt megtalálja: http://www.birdphotography.hu/ Végezetül köszönöm Balla Tihamér az információt.