2012. december 29., szombat

Az Ölyvek hétvégéje

Vagy inkább az enyém? Nem is tudom. De inkább kezdem az elejétől. Korábbi írásomban már részleteztem az ölyves lest, hogyan is készült. Nos, eljött az idő a használatára. Már egy ideje rendszeresen vittem ki a leshez ragadozó madaraknak vonzó eleséget. A környéket jól ismerve tudtam, hogy tudok ölyveket fotózni. Érdekes mód a rendszeres eleség kihordása során se jött a les elé ölyv, viszont a hús minden alkalommal elfogyott. Abba bíztam, hogy egy róka lehet a kis tolvaj, de rá kellett jönnöm, inkább a közelben kóborló macska. Kis trükk alkalmazása vált szükségessé. Cseréplécből egy két méter magas "T" fát szögeltem össze és a húst erre tettem. Na most jöhet a macska, gondoltam. Megint eltelt jó néhány nap, de ölyv nem száll a les elé. Pár száz méteres távolságból lehetett őket látni ezért gondoltam türelmesen várok. Több alkalommal is fél és egész napot kint ültem hiába. A jó időre fogva gondoltam nincs szükségük az álltam kitett eleségre, hisz a természetben is találnak rágcsálókat. Egy állatkereskedésben én is vettem egyet, hátha jobban ízlik nekik az élő csali. Sajnos ezt is a macska vitte el. Az időjárás jelentés szerint nagy hóesés várható aminek megörültem. A hó meg is jót, de időm nem volt ki menni a lesbe. Már olvadni kezdett amikor sikerült kijutnom, és láss csodát, megjelentek a várt madarak. Sajnos napfény nem volt, így nekem tetsző képeket nem sikerült csinálni az első nap. Nem aggódtam miatta, hisz még csak most kezdtem el a szezont. Amikor csak tudtam, mentem ki, és mindig volt kint ölyv. Későbbi alkalommal a nap is kisütött. Többségében habitus képeket csináltam, ezek a madarak nem szeretnek verekedni, maximum csak távolabb. Madarak számát tekintve hat példány van a les előtt, ami várakozásomat felülmúlja. Mivel a szezon most kezdődött, remélem tudok olyan képet csinálni amit már nagyon szeretnék. Miért az ölyvek hétvégéje? Táplálékot biztosítok nekik, ami ebben a zord időjárásban jól jön nekik, de az én hétvégém is mert, tudom fotózni őket. Addig is egy kis ízelítő az eddigiekről.

















2012. december 18., kedd

Darvak vonulása


Címből is kiderült a darvakról szeretnék írni néhány sort.
Augusztus vége felé kaptam hírt arról, hogy Magyarországon már megjelent néhány példány. Fotós barátokkal beszélve úgy gondoltuk jó lenne ezt a fajt is lefotózni. Mivel én még sosem fotóztam darvat, ezért próbáltam utána járni, hogy is élnek ezek a madarak. Persze tudok róluk néhány dolgot, de úgy éreztem nem eleget. Bele merültem az internet világába, illetve Albert András a Kiskunsági Nemzeti Park kollégája volt a segítségemre.
A darvak Európa északi mocsaraiban fészkelnek és az Észak-afrikai telelőterületekre tartó útjuk során egy-másfél hónapra minden évben megállnak pihenni a Hortobágy pusztáin és a Dél-Alföld térségében, többek közt a Fehér-tó területein is. Azért itt, mert olyan sekély vizű, háborítatlan tavi éjszakázó helyekre van szükségük, melyeket sok kilométeres körzetben kiterjedt síkvidéki gyepek és tarlók vesznek körül.
Az idei évben a madarak összlétszáma újabb rekordot döntött. Hortobágyon közel 113 ezerrel, a Dél-Tiszántúlon eddig 24 ezer madárral tetőzött az egy időben éjszakázó madarak száma.

 
November 17-én a Kiskunsági Nemzeti Park fotós futamot szervezet I. Fehértavi Darvadozás néven, a madárvonulás dél-alföldi ünnepe alkalmából. Jelentkeztem én is, hátha sikerül valami jó képet csinálnom darvakról. Később átgondolva a helyzetet, rá kellett jönnöm, hogy sokan leszünk a megadott terepen, így csak elzavarjuk a madarakat. Ettől függetlenül nem adtam fel és korán reggel ki is mentem a gyülekező pontra. Balla Tihaméral társulva jártuk a térképen körülhatárolt területet a megadott időben, a szabályok betartásával. Hozzánk csapódott még egy fotós kolléga is, így hármasban jártuk az utat. Az egész napos járkálás és a fotós alanyok felkutatása elég fárasztó volt de, úgy gondolom megérte. Főképp azért is, mert az öt kategória közül sikerült eredményt is elérnem. III. helyezést értem el „makró„ kategóriában, egy II. helyezést, két első helyezést értem el, illetve az „állatok” kategóriában a fődíjat. Az oklevelek mellett kaptam könyveket, és a fődíjat, amit ezúton is köszönök mindazoknak, akik segítettek nekem valamilyen formában. Köszönöm.










Bár a fotós futam verseny nem segített hozzá darvas képekhez, tapasztalatszerzésnek és élménynek jó volt.


Mondhatom azt, hogy minden adott volt a darvak fotózásához. Vagy mégse? Ismerve a darvak életét, szokásait, mégse sikerült olyan képeket készíteni, amiket szerettem volna. Találtunk Tihamér barátommal olyan helyet ahol a madarak tömegesen leszálltak. Ezek a csapatok 50-500 főből álltak, így ki választottunk egy helyet a Fehér-tó közelében ahová csali eleséget szórtunk ki. Az egész hetes etetés következtében arra számítottam, hogy a hétvégén biztos tudok darvakat fotózni. Be is ültünk a korábban felállított sátrakba majd vártunk, de semmi. A fejünk felett több alkalommal is elszállt néhány csapat daru madár, de leszállni nem voltak hajlandóak.







Darvakat közelről nem is, de egy éhes őzet sikerült memóriakártyámra rögzíteni. 

A következő héten ismét kint voltam, de akkor se szállt le egy daru madár. Lényegében arra a következtetésre jutottam, hogy ezzel a módszerrel nem megyek semmire.

Tihamér javaslatára egyik szombaton Dóc északi részén cserkelve próbáltunk szerencsét. Az autót leparkolva, gépet magamhoz szorítva indultunk el. Pár száz métert megtéve egy erdősáv mögötti területen táplálkozó darvakat fedeztünk fel. A lehető legnagyobb óvatossággal próbáltuk megközelíteni őket, de ezek a madarak nagyon óvatosak. Sajnos megzavartuk tevékenységüket és a körülbelül 50 fős csapat felszállt. Szerencsére a nap sütött, a madarak is a nap irányába repültek, így kézből egy sorozatot sikerült lőni.



A nap további részében fedeztünk fel darvakat, de olyan távolságban voltak, hogy jó képet nem sikerült készíteni róluk.


Naplementével haza kocsikáztunk, a madarak meg az éjszakázó területre.
Az idei évben ezzel a nappal zártam le a darvak fotózását, idő hiányában.


Darvaknak jó utat kívánok, majd jövőre .

2012. november 30., péntek

Ölyvles építés

Az itatós les költöztetése után nem a próba jött, hanem ölyv les építés. Tudtam, hiába ülnék be a lesbe nem lenne mit fotózni. Várni kell míg megszokják az új helyet. Ezt az időt kihasználva fotós barátommal ölyv les építésbe kezdtünk. Mivel a les talajszint alatt kell, hogy elhelyezkedjen, ásni kellet. Felváltva, néha egyedül folyt a munka kiszáradt kőkemény talajban. Ásást követően a les oldalát és tetejét csináltuk meg természetes anyagokból. A les elkészülte után elkezdődött az etetés. A csirkefarhát a les elé kb. 5 méterre került a földre mivel közel azonos gyújtótávolsággal fotózunk. Valami oknál fogva a kirakott hús mindig elfogyott. Reménykedtünk abban, hogy egy ölyv viszi el, de sajnos nem. Egy kóborló macska kószál a környéken és ha megéhezik csak meg kell látogatnia minket. Már több alkalommal is kifosztott minket , sőt a csalinak használt patkányt is el vitte a lesből. Fotós társamnak egyszer igen, nekem még nem sikerült képet csinálnom az ölyvekről, pedig több alkalommal, néha egész nap is a lesben vártuk a ragadózókat. A les fotózásra egyenlőre nem alkalmas, madár híján, megfigyelésre jó. A környéken élő őzek, mivel nem látnak, egész közel jönnek. Az ölyvek is megközelítenek néha minket, de olyan messze, hogy jó képet nem lehet róluk készíteni. Már több hete csak az etetés van de eredmény szinte semmi. Fotós társakat kérdeztem meg mit csinálok rosszul. Egy javaslatot kaptam, amit meg is valósítottam. Egy két méter magas fára rögzítettem a csali húst, amit a macska nem tud elérni. Már egy ideje így etetjük a madarakat. Hétvégén ki is ülünk a lesbe, remélhetőleg a memóriakártyámon képekkel térek haza. 











2012. november 14., szerda

Itatós leshely 3.0 verzió


Már rég jelentkeztem. Azóta sokminden történt. Többek közt az, hogy az itatós lesem megint költözött. Sajnos a háttér túl sötét volt, illetve sok "turista" járkált arra kutyákkal, sörös dobozzal, stb. Szerencsére pár száz méterre meg találtam az ideális helyet. Telepítés után három héttel be is indult a hely. Olyan jól, hogy újabb fajok is megjelentek. sajnos egy két régi kedvenc eltűnt pl. küllő és szajkó, de hát ez van. Következő írásom az ölyv les építéséről fog szólni.










2012. augusztus 28., kedd

Itatós leshely főpróba


Valamivel három óra előtt már kiültem az új helyre telepített lesbe. Tudom korán, de kíváncsi voltam a fényekre és a madár forgalomra. Amint beültem már meg is jelent a fakopáncs. Ivott néhány kortyot aztán ment a dolgára.Nem messzire, csak tíz méterre. Utána nagy csend. Csak a nagy forróság van még. Lehet vagy 50 fok. Nem aggódok volt már ez így. Kb.egy órával később Zöld küllő jelent meg, bár az itatóra még nem szállt le, csak a közeli fán mutatta meg magát. De türelmesnek kell lennem. Meg is érte a várakozás, csak szomjas volt a küllő. Még ha pár másodpercre is, de leszállt inni. A Szajkó barátom (sok madárnak nem az) is megjelent, ivott egy kicsit, majd tovább állt. Több madárka nem is jött az itatóra, de ennek ellenére  rossznak nem mondható. Az viszont kiderült hogy a sűrű erdő mint háttér nem az igazi. Sötét nagyon. Most tervezek kihelyezni új beszállókat, olyan helyre ahol a háttér is megfelelő lesz, és remélhetőleg a képek is jobbak lesznek







2012. augusztus 23., csütörtök

Itatós leshely 2.0 verzió


Már a korábbi írásomban megjegyeztem, hogy az itatós leshely fény szempontjából nem igazán tökéletes. Pár méterrel távolabb találtam egy helyet ahol reményeim szerint megfelelő fényviszonyok mellett tudok fotózni. Mivel a régi itató amúgy is össze akart esni (a bontásból összetákolt), így készítettem egy újat. Telefonnal csináltam néhány werk fotót. Remélem a madarak ezt a kis távolságot el nézik nekem, és átszoknak az új helyre. Segítségemre Balla Tihamér barátom volt, már megint. Köszönet érte.




Az itató végére egy kis feljárót csináltunk, persze nem madaraknak





Fekete gólyák: gyülekező !!!

A minap meglátogattam az itatós leshelyemet. Vittem a szokásos vizet utánpótlásra. Állandó vendégeim jöttek is, de igazán jó akciós képet nem sikerült csinálnom. A kevés fény miatt nem tudtam gyors záridőt beállítani. Fel is adtam, nem szenvedek tovább. Szándékomban volt egy vizes élőhely felkutatása. Itt korábban bakcsókat fedeztem fel, de még nem volt időm jobban felmérni a terepet. Meg is látogattam ezt a helyet. Reménykedtem, hátha akad egy két szárnyas. A területre érve sajnálatosan tapasztaltam, hogy ez a tó szinte teljesen ki van száradva, sőt madár sincs. Gondoltam, ha már idejöttem, jobban körülnézzek, hisz gyerekkoromban itt rendszeresen horgásztam kárászra,keszegre. Beljebb is mentem és nagy csodálkozásomra egy nagy csapat fekete gólyát zavartam meg, úgy hogy még nem is láttak csak a zörgésemet hallották. Ha már megzavartam őket, csak megnézem,hogy honnan szálltak fel. Kijutottam egy kis tisztásra és a vízen megzavartam a többi madarat akaratom ellenére. Eszembe jutott, hogy be kellene sátrazni a vízparton és másnap hajnalban ki jönni. A sátrat öt perc alatt felállítottam, majd be ültem hátha szerencsém lesz. Pár perc múlva jöttek is vissza. Szombat délután vasárnap és a következő hét péntekig minden reggel hajnalban kimentem fotózni erre a helyre. Mindig volt fekete gólya, szürke gém, kis kócsag, nagy kócsag, és egy-két fehér gólya. Íme itt az eredmény. Sajnos egyik napról a másikra eltűntek a madarak, a halak elfogytak ezért nem volt miért maradniuk.















2012. augusztus 10., péntek

Nem csak madarakat érdemes fotózni

Hogy nem csak a madarakat fotózom arra itt a bizonyíték.