Szünet

Sajnos fotózás terén egy kis szünetet kellett tartanom. Ennek több oka is van, de főleg családi.

Csapadékmentes tél és tavasz nem sok jót tartogatott számomra. Vízszint ebbe a mederbe csak a hó vagy eső mennyiségétől függ. Ebbe a lesbe akkor érdemes menni, ha a vízszint 40-50 centiméter. Mivel szinte semmi nem volt így a vízpart lesben az idén nem is voltam. Júliusi, augusztusi esőzések miatt reménykedtem, hogy ezen a területen lesz mit fotózni. Voltam is kint sátrazni, de hiába a nyári záporoknak, kevésnek bizonyult.

Az Őzek párzásának megörökítése nem egyszerű. A megfelelő hanggal behívni egy bakot, se egyszerű. A deszki legelőkre járkáltam ki délutánonként, hátha valami szerencse is lesz. Sajnos a párzási jelenetet nem sikerült kártyára menteni, de bakot több alkalommal is sikerült fotózni. Egy alkalommal, Tihamér barátommal voltam kint, Őzekre ’vadászni’. Naplemente után jöttek a területre, így igazán nekem tetsző képet ekkor nem sikerült készítenem. Ennek a napnak igazán érdekessége az volt, amikor egy kis róka lépett ki az erdőből. Amikor észrevettük akkor egércincogást utánozva Tihi barátom próbálta közelebb csalni. A kis ravasz a nagy fűben sokat nem láthatott, mert, vagy 10 méterre bejött és néha két lábra is állt, hogy körültekintsen. Persze értékelhető kép nem jött össze. De élménynek jó volt.

Nemrégiben Tihi barátomnak köszönhetően eljutottam egy olyan helyre ahol darvakat tudtam fotózni. Ezek a madarak itt maradt példányok lehetnek, hisz a vonulás még csak most kezdődik. Két napot két lesben lehettünk, a sakertour szervezésében. ( http://www.sakertour.com ). Élményekben és képekben is gazdagodtam. 

Szép volt, jó volt. Köszi Tihi.

Új projekt, vagy a régi folytatása?

Amerikai utazásomat követően egy régen megálmodott képet szerettem volna megvalósítani. Tavaly ősszel már próbálkoztam kivitelezni, de kevés sikerrel. Az új projekt pedig nem más mint a darvak fotózása. Igen ám de nem mindegy,  hogy hogyan. Aki ismeri ezeket a madarakat tudja, hogy nem egyszerű közelükbe férkőzni. Talán a Hortobágyon fizetős lesbe sok-sok pénzért. Mivel a Fehér-tón is szép számmal vannak ősz idején nem is gondolkodtam pénzes helyekbe. A megálmodott kép ebbe a szezonba se sikerült megcsinálni, de most már közelebb vagyok. Több alkalommal is 10-15 méter távolságból sikerült fotózni, de szinte mindig naplemente után. Az eredmény? Íme:

birdphotography.hu internetes oldalon 2013. 50. hét fotója

Darvak vonulása

Címből is kiderült a darvakról szeretnék írni néhány sort.
Augusztus vége felé kaptam hírt arról, hogy Magyarországon már megjelent néhány példány. Fotós barátokkal beszélve úgy gondoltuk jó lenne ezt a fajt is lefotózni. Mivel én még sosem fotóztam darvat, ezért próbáltam utána járni, hogy is élnek ezek a madarak. Persze tudok róluk néhány dolgot, de úgy éreztem nem eleget. Bele merültem az internet világába, illetve Albert András a Kiskunsági Nemzeti Park kollégája volt a segítségemre.
A darvak Európa északi mocsaraiban fészkelnek és az Észak-afrikai telelőterületekre tartó útjuk során egy-másfél hónapra minden évben megállnak pihenni a Hortobágy pusztáin és a Dél-Alföld térségében, többek közt a Fehér-tó területein is. Azért itt, mert olyan sekély vizű, háborítatlan tavi éjszakázó helyekre van szükségük, melyeket sok kilométeres körzetben kiterjedt síkvidéki gyepek és tarlók vesznek körül.
Az idei évben a madarak összlétszáma újabb rekordot döntött. Hortobágyon közel 113 ezerrel, a Dél-Tiszántúlon eddig 24 ezer madárral tetőzött az egy időben éjszakázó madarak száma.

 

November 17-én a Kiskunsági Nemzeti Park fotós futamot szervezet I. Fehértavi Darvadozás néven, a madárvonulás dél-alföldi ünnepe alkalmából. Jelentkeztem én is, hátha sikerül valami jó képet csinálnom darvakról. Később átgondolva a helyzetet, rá kellett jönnöm, hogy sokan leszünk a megadott terepen, így csak elzavarjuk a madarakat. Ettől függetlenül nem adtam fel és korán reggel ki is mentem a gyülekező pontra. Balla Tihaméral társulva jártuk a térképen körülhatárolt területet a megadott időben, a szabályok betartásával. Hozzánk csapódott még egy fotós kolléga is, így hármasban jártuk az utat. Az egész napos járkálás és a fotós alanyok felkutatása elég fárasztó volt de, úgy gondolom megérte. Főképp azért is, mert az öt kategória közül sikerült eredményt is elérnem. III. helyezést értem el „makró„ kategóriában, egy II. helyezést, két első helyezést értem el, illetve az „állatok” kategóriában a fődíjat. Az oklevelek mellett kaptam könyveket, és a fődíjat, amit ezúton is köszönök mindazoknak, akik segítettek nekem valamilyen formában. Köszönöm.

Bár a fotós futam verseny nem segített hozzá darvas képekhez, tapasztalatszerzésnek és élménynek jó volt.

Mondhatom azt, hogy minden adott volt a darvak fotózásához. Vagy mégse? Ismerve a darvak életét, szokásait, mégse sikerült olyan képeket készíteni, amiket szerettem volna. Találtunk Tihamér barátommal olyan helyet ahol a madarak tömegesen leszálltak. Ezek a csapatok 50-500 főből álltak, így ki választottunk egy helyet a Fehér-tó közelében ahová csali eleséget szórtunk ki. Az egész hetes etetés következtében arra számítottam, hogy a hétvégén biztos tudok darvakat fotózni. Be is ültünk a korábban felállított sátrakba majd vártunk, de semmi. A fejünk felett több alkalommal is elszállt néhány csapat daru madár, de leszállni nem voltak hajlandóak.

Darvakat közelről nem is, de egy éhes őzet sikerült memóriakártyámra rögzíteni. 

A következő héten ismét kint voltam, de akkor se szállt le egy daru madár. Lényegében arra a következtetésre jutottam, hogy ezzel a módszerrel nem megyek semmire.

Tihamér javaslatára egyik szombaton Dóc északi részén cserkelve próbáltunk szerencsét. Az autót leparkolva, gépet magamhoz szorítva indultunk el. Pár száz métert megtéve egy erdősáv mögötti területen táplálkozó darvakat fedeztünk fel. A lehető legnagyobb óvatossággal próbáltuk megközelíteni őket, de ezek a madarak nagyon óvatosak. Sajnos megzavartuk tevékenységüket és a körülbelül 50 fős csapat felszállt. Szerencsére a nap sütött, a madarak is a nap irányába repültek, így kézből egy sorozatot sikerült lőni.

A nap további részében fedeztünk fel darvakat, de olyan távolságban voltak, hogy jó képet nem sikerült készíteni róluk.

Naplementével haza kocsikáztunk, a madarak meg az éjszakázó területre.
Az idei évben ezzel a nappal zártam le a darvak fotózását, idő hiányában.


Darvaknak jó utat kívánok, majd jövőre .