2012. augusztus 28., kedd

Itatós leshely főpróba


Valamivel három óra előtt már kiültem az új helyre telepített lesbe. Tudom korán, de kíváncsi voltam a fényekre és a madár forgalomra. Amint beültem már meg is jelent a fakopáncs. Ivott néhány kortyot aztán ment a dolgára.Nem messzire, csak tíz méterre. Utána nagy csend. Csak a nagy forróság van még. Lehet vagy 50 fok. Nem aggódok volt már ez így. Kb.egy órával később Zöld küllő jelent meg, bár az itatóra még nem szállt le, csak a közeli fán mutatta meg magát. De türelmesnek kell lennem. Meg is érte a várakozás, csak szomjas volt a küllő. Még ha pár másodpercre is, de leszállt inni. A Szajkó barátom (sok madárnak nem az) is megjelent, ivott egy kicsit, majd tovább állt. Több madárka nem is jött az itatóra, de ennek ellenére  rossznak nem mondható. Az viszont kiderült hogy a sűrű erdő mint háttér nem az igazi. Sötét nagyon. Most tervezek kihelyezni új beszállókat, olyan helyre ahol a háttér is megfelelő lesz, és remélhetőleg a képek is jobbak lesznek







2012. augusztus 23., csütörtök

Itatós leshely 2.0 verzió


Már a korábbi írásomban megjegyeztem, hogy az itatós leshely fény szempontjából nem igazán tökéletes. Pár méterrel távolabb találtam egy helyet ahol reményeim szerint megfelelő fényviszonyok mellett tudok fotózni. Mivel a régi itató amúgy is össze akart esni (a bontásból összetákolt), így készítettem egy újat. Telefonnal csináltam néhány werk fotót. Remélem a madarak ezt a kis távolságot el nézik nekem, és átszoknak az új helyre. Segítségemre Balla Tihamér barátom volt, már megint. Köszönet érte.




Az itató végére egy kis feljárót csináltunk, persze nem madaraknak





Fekete gólyák: gyülekező !!!

A minap meglátogattam az itatós leshelyemet. Vittem a szokásos vizet utánpótlásra. Állandó vendégeim jöttek is, de igazán jó akciós képet nem sikerült csinálnom. A kevés fény miatt nem tudtam gyors záridőt beállítani. Fel is adtam, nem szenvedek tovább. Szándékomban volt egy vizes élőhely felkutatása. Itt korábban bakcsókat fedeztem fel, de még nem volt időm jobban felmérni a terepet. Meg is látogattam ezt a helyet. Reménykedtem, hátha akad egy két szárnyas. A területre érve sajnálatosan tapasztaltam, hogy ez a tó szinte teljesen ki van száradva, sőt madár sincs. Gondoltam, ha már idejöttem, jobban körülnézzek, hisz gyerekkoromban itt rendszeresen horgásztam kárászra,keszegre. Beljebb is mentem és nagy csodálkozásomra egy nagy csapat fekete gólyát zavartam meg, úgy hogy még nem is láttak csak a zörgésemet hallották. Ha már megzavartam őket, csak megnézem,hogy honnan szálltak fel. Kijutottam egy kis tisztásra és a vízen megzavartam a többi madarat akaratom ellenére. Eszembe jutott, hogy be kellene sátrazni a vízparton és másnap hajnalban ki jönni. A sátrat öt perc alatt felállítottam, majd be ültem hátha szerencsém lesz. Pár perc múlva jöttek is vissza. Szombat délután vasárnap és a következő hét péntekig minden reggel hajnalban kimentem fotózni erre a helyre. Mindig volt fekete gólya, szürke gém, kis kócsag, nagy kócsag, és egy-két fehér gólya. Íme itt az eredmény. Sajnos egyik napról a másikra eltűntek a madarak, a halak elfogytak ezért nem volt miért maradniuk.















2012. augusztus 10., péntek

Nem csak madarakat érdemes fotózni

Hogy nem csak a madarakat fotózom arra itt a bizonyíték.









































Gyászjelentés

Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy a korábban általam fotózott Héja, aki az idei évben született életének első évében, hosszú szenvedés után, végleg eltávozott közülünk. Drága emléke szívünkben él!

"Fáradt a tested,
Nyomja a sírhalom,
Tied a csend a nyugalom,
Mienk a könny a fájdalom.
Akartunk mi annyi jót és szépet,
De a sors életünkben,
Mindent összetépett."

"Vihar végezte be életedet,
az Ég fogadja be lényedet,
és az anyaföld tört testedet!
Kis madárkánk! Isten Veled!" (Halász István)