2014. szeptember 10., szerda

Szünet




Sajnos fotózás terén egy kis szünetet kellett tartanom. Ennek több oka is van, de főleg családi.

Csapadékmentes tél és tavasz nem sok jót tartogatott számomra. Vízszint ebbe a mederbe csak a hó vagy eső mennyiségétől függ. Ebbe a lesbe akkor érdemes menni, ha a vízszint 40-50 centiméter. Mivel szinte semmi nem volt így a vízpart lesben az idén nem is voltam. Júliusi, augusztusi esőzések miatt reménykedtem, hogy ezen a területen lesz mit fotózni. Voltam is kint sátrazni, de hiába a nyári záporoknak, kevésnek bizonyult.



Az Őzek párzásának megörökítése nem egyszerű. A megfelelő hanggal behívni egy bakot, se egyszerű. A deszki legelőkre járkáltam ki délutánonként, hátha valami szerencse is lesz. Sajnos a párzási jelenetet nem sikerült kártyára menteni, de bakot több alkalommal is sikerült fotózni. Egy alkalommal, Tihamér barátommal voltam kint, Őzekre ’vadászni’. Naplemente után jöttek a területre, így igazán nekem tetsző képet ekkor nem sikerült készítenem. Ennek a napnak igazán érdekessége az volt, amikor egy kis róka lépett ki az erdőből. Amikor észrevettük akkor egércincogást utánozva Tihi barátom próbálta közelebb csalni. A kis ravasz a nagy fűben sokat nem láthatott, mert, vagy 10 méterre bejött és néha két lábra is állt, hogy körültekintsen. Persze értékelhető kép nem jött össze. De élménynek jó volt.



Nemrégiben Tihi barátomnak köszönhetően eljutottam egy olyan helyre ahol darvakat tudtam fotózni. Ezek a madarak itt maradt példányok lehetnek, hisz a vonulás még csak most kezdődik. Két napot két lesben lehettünk, a sakertour szervezésében. ( http://www.sakertour.com ). Élményekben és képekben is gazdagodtam. 

Szép volt, jó volt. Köszi Tihi.













2014. április 22., kedd

Réti a les elött

Vendég fotóssal voltam a lesben. Sajnos a rövid tél vége felé voltunk már, így alig volt mozgás előttünk. A madarak jöttek de nem táplálkozni. A les felett a fán pihentek, nézelődtek. Fotós társam Nagy Edit kb 10 percenként mondta, hogy jön egy madár. Több óra elteltével már nem is figyeltem rá, tudtam, nem a leshez jön a madár. Egyszer mégis megnéztem mit is lát. Hát nem egy rétisas szállt le a lestől jobbra egy árokba? Csak a fejét láttam amint kinéztem. Mondtam Editnek, hogy ez nem Ölyv, ez sas. Egy-két perc múlva jobbra el is szállt, legalább is azt hittük. Kinéztem, csak úgy a les jobb oldalára és lám ott a sas, de amint szóltam Editnek már el is repült a pár száz méterre lévő fára. Ott pihent vagy fél órát, majd egyszer csak elindult, szólt Edit. Én idegesen kerestem a keresőbe, de nem találtam egy darabig. A torkomban dobogott a szívem. Ez a nagy madár elindult felénk és a lestől kb 30 méterre lehuppant. Mindketten exponáltunk, kattogtak a gépek. Szerencsénkre ott maradt pár percig így nem csak röpképet sikerült csinálni. Az élmény felejthetetlen, saját építésű lesből sikerült fotózni Rétisast. Igaz a fények nem a legjobbak voltak, kicsit messze is volt a madár de szerintem sosem fogom el felejteni.





2014. február 21., péntek

Ölyvek és remélem más is

Új helyen épült a következő les, ahol nem csak az ölyvek mozognak. Reményeim szerint egy Réti sas lesz a les előtt. A szokásos etetés  dolmányosokat, szarkákat vonzott a területre főként. Az egerészölyvek rendszeresen jöttek. Bár a tél elég rövidnek bizonyult, beváltotta reményeimet, sőt.....













2014. január 2., csütörtök

Új projekt, vagy a régi folytatása?

Amerikai utazásomat követően egy régen megálmodott képet szerettem volna megvalósítani. Tavaly ősszel már próbálkoztam kivitelezni, de kevés sikerrel. Az új projekt pedig nem más mint a darvak fotózása. Igen ám de nem mindegy,  hogy hogyan. Aki ismeri ezeket a madarakat tudja, hogy nem egyszerű közelükbe férkőzni. Talán a Hortobágyon fizetős lesbe sok-sok pénzért. Mivel a Fehér-tón is szép számmal vannak ősz idején nem is gondolkodtam pénzes helyekbe. A megálmodott kép ebbe a szezonba se sikerült megcsinálni, de most már közelebb vagyok. Több alkalommal is 10-15 méter távolságból sikerült fotózni, de szinte mindig naplemente után. Az eredmény? Íme: