Télvége

Február vége van és lassan itt a tavasz. Megjelentek a hóvirágok, lassan a tarka sáfrányok is előbújnak. A feketerigók énekét lehet hallani, a rétisasok a tojásokon ülnek. Jön a jó idő. Az elmúlt pár hétben sok minden történt. Az itatós lesemhez már ősz óta rendszeresen hordok ki fekete napraforgó magot, cinke golyót, kukoricát és egyéb eleséget, viszont a fotózni nem igazán fotóztam. Egy pár napot azért voltam kint, ezért egy kicsit átalakítottam a lest. Lényegében egy tálcát csináltam beszállóval, ahová az eleséget kiszórtam. A népes forgalom volt mindig ilyenkor. Cinkék, meggyvágók, szajkó, vörösbegy, fenyőrigó, őszapó, zöld küllő, zöldikék sorakoztat és verekedtek előttem.

A legtöbb időt az ölyves lesben töltöttem, várva a havas, napsütéses időt. Sajnos hiába, ez a tél nem volt az igazi. Pedig Ölyvekben nem volt hiány. Január elején kilenc példányt tudtam megszámolni. Két-három madár rendszeresen a dögön volt. Próbáltam akciós jeleneteket megörökíteni, de ezek a madarak nem igazán verekedősek.

Volt alkalmam déli szomszédunknál is fotózni, ahol nemcsak ölyvek voltak, hanem szarkák, dolmányos varjúk és egy pár rétisas. Életemben nem láttam ekkora madarat mint a rétisas, főleg ilyen közelről. A les nagy szakértelemmel van megépítve, a madarakon látszik, hogy jól érzik magukat a sok rendszeres etetés és kevés zavarás miatt. Két alkalommal is voltam itt, de sajnos az időjárás egyszer se kedvezett, volt eső, havas eső, hó. A fénytelen időjárás megnehezíti a fotós dolgát, sokat kell alakítani képszerkesztővel, hogy értékelhető fotó legyen belőle. Az alábbi rétisas képemmel is bajban voltam, szerencsére Völgyi Sándor fotós barátom segítségemre volt a képfeldolgozásban, amit ezúton is meg köszönném. Mindenkinek a figyelmébe ajánlom internetes oldalát és fotóit. http://volgyisandor.extra.hu/

Remélem jövőre megint lesz alkalmam ebben a lesben fotózni.

Az Ölyvek hétvégéje

Vagy inkább az enyém? Nem is tudom. De inkább kezdem az elejétől. Korábbi írásomban már részleteztem az ölyves lest, hogyan is készült. Nos, eljött az idő a használatára. Már egy ideje rendszeresen vittem ki a leshez ragadozó madaraknak vonzó eleséget. A környéket jól ismerve tudtam, hogy tudok ölyveket fotózni. Érdekes mód a rendszeres eleség kihordása során se jött a les elé ölyv, viszont a hús minden alkalommal elfogyott. Abba bíztam, hogy egy róka lehet a kis tolvaj, de rá kellett jönnöm, inkább a közelben kóborló macska. Kis trükk alkalmazása vált szükségessé. Cseréplécből egy két méter magas "T" fát szögeltem össze és a húst erre tettem. Na most jöhet a macska, gondoltam. Megint eltelt jó néhány nap, de ölyv nem száll a les elé. Pár száz méteres távolságból lehetett őket látni ezért gondoltam türelmesen várok. Több alkalommal is fél és egész napot kint ültem hiába. A jó időre fogva gondoltam nincs szükségük az álltam kitett eleségre, hisz a természetben is találnak rágcsálókat. Egy állatkereskedésben én is vettem egyet, hátha jobban ízlik nekik az élő csali. Sajnos ezt is a macska vitte el. Az időjárás jelentés szerint nagy hóesés várható aminek megörültem. A hó meg is jót, de időm nem volt ki menni a lesbe. Már olvadni kezdett amikor sikerült kijutnom, és láss csodát, megjelentek a várt madarak. Sajnos napfény nem volt, így nekem tetsző képeket nem sikerült csinálni az első nap. Nem aggódtam miatta, hisz még csak most kezdtem el a szezont. Amikor csak tudtam, mentem ki, és mindig volt kint ölyv. Későbbi alkalommal a nap is kisütött. Többségében habitus képeket csináltam, ezek a madarak nem szeretnek verekedni, maximum csak távolabb. Madarak számát tekintve hat példány van a les előtt, ami várakozásomat felülmúlja. Mivel a szezon most kezdődött, remélem tudok olyan képet csinálni amit már nagyon szeretnék. Miért az ölyvek hétvégéje? Táplálékot biztosítok nekik, ami ebben a zord időjárásban jól jön nekik, de az én hétvégém is mert, tudom fotózni őket. Addig is egy kis ízelítő az eddigiekről.

Ölyvles építés

Az itatós les költöztetése után nem a próba jött, hanem ölyv les építés. Tudtam, hiába ülnék be a lesbe nem lenne mit fotózni. Várni kell míg megszokják az új helyet. Ezt az időt kihasználva fotós barátommal ölyv les építésbe kezdtünk. Mivel a les talajszint alatt kell, hogy elhelyezkedjen, ásni kellet. Felváltva, néha egyedül folyt a munka kiszáradt kőkemény talajban. Ásást követően a les oldalát és tetejét csináltuk meg természetes anyagokból. A les elkészülte után elkezdődött az etetés. A csirkefarhát a les elé kb. 5 méterre került a földre mivel közel azonos gyújtótávolsággal fotózunk. Valami oknál fogva a kirakott hús mindig elfogyott. Reménykedtünk abban, hogy egy ölyv viszi el, de sajnos nem. Egy kóborló macska kószál a környéken és ha megéhezik csak meg kell látogatnia minket. Már több alkalommal is kifosztott minket , sőt a csalinak használt patkányt is el vitte a lesből. Fotós társamnak egyszer igen, nekem még nem sikerült képet csinálnom az ölyvekről, pedig több alkalommal, néha egész nap is a lesben vártuk a ragadózókat. A les fotózásra egyenlőre nem alkalmas, madár híján, megfigyelésre jó. A környéken élő őzek, mivel nem látnak, egész közel jönnek. Az ölyvek is megközelítenek néha minket, de olyan messze, hogy jó képet nem lehet róluk készíteni. Már több hete csak az etetés van de eredmény szinte semmi. Fotós társakat kérdeztem meg mit csinálok rosszul. Egy javaslatot kaptam, amit meg is valósítottam. Egy két méter magas fára rögzítettem a csali húst, amit a macska nem tud elérni. Már egy ideje így etetjük a madarakat. Hétvégén ki is ülünk a lesbe, remélhetőleg a memóriakártyámon képekkel térek haza.