Falko projekt

Helyismeret híján kénytelen voltam autóba ülni és kocsikázni napokig. Olyan is volt, hogy a pusztában csak kóborolva kerestem a fotós témát. Ezek az utak csak a hiábavalót mutatták. Az üzemanyag fogyott, cipőm talpa kopott, de kép nem készült. Mondjuk ezt annyira nem bántam. Ha másra nem is, de arra jók voltak ezek az utak, hogy a lelki világom valamelyest helyre álljon. Lehet ez a verzió olcsóbb, mint egy dili doki.

A túrák alatt igyekeztem felmérni a terepet. Volt, hogy be is sátraztam olyan helyre ahol több napon keresztül ludakat láttam. Persze amikor ott voltam a sátorban már nem oda jöttek. Lehet, ezek idomítottak voltak.

Már kezdtem feladni a reményt, amikor Vörös vércse odúkat véltem felfedezni egy kis facsoporton. Gondoltam egy próbát megér. Leültem a közelben és vártam. Az idő jó volt, a nap magasban járt. Pár perc múlva meg is jelent egy Vércse, kicsit később egy másik. Két pár repült ide – oda. Ebben az időben úgy gondoltam a fiókáikat etetik ilyen lelkesen.

Legközelebb már egyenest ide jöttem, figyelni a madarakat. Ezt még egyszer megtettem és a következő nap már felkészülve jöttem erre a helyre.

A negyedik nap nem akartam egész nap kint ülni a sátorban, inkább úgy terveztem, hogy a naplementés fényeket csípem el. Már kora délután ki értem, gondoltam hozzá kell szokniuk az új terepi tárgynak. Beültem a sátorba, közbe az állványra tettem a felszerelésem. Úgy gondoltam mindent előkészítettem, felkészültem, így hát nem volt más dolgom, csak várni türelemmel. Egy- két óra kellet mire egy Vércsét megláthattam, de nem aggódtam. Még egy óra kellett, míg olyan pozícióba került a madár, hogy fotózni is tudtam. Aznap még egyszer visszarepült, úgy, hogy fotózni tudjam. Közbe a nap le is ment, így összepakoltam és haza mentem.

Ötödik nap már vagy két héttel később jött össze. De a madarak még ott voltak, az idő jó volt, így hát a helyem is a pusztában volt. Ezen a napon is tudtam Őket fotózni, bár csak egyszer.

Ezen kívül még pár napot voltam kint, és már nem volt olyan jó, mint az első kettő. Valamiért elpártoltak tőlem a madarak. Összességében nincs okom panaszra, lett néhány olyan képem, amit teljesen magaménak tudhatom.