Télvége

Február vége van és lassan itt a tavasz. Megjelentek a hóvirágok, lassan a tarka sáfrányok is előbújnak. A feketerigók énekét lehet hallani, a rétisasok a tojásokon ülnek. Jön a jó idő. Az elmúlt pár hétben sok minden történt. Az itatós lesemhez már ősz óta rendszeresen hordok ki fekete napraforgó magot, cinke golyót, kukoricát és egyéb eleséget, viszont a fotózni nem igazán fotóztam. Egy pár napot azért voltam kint, ezért egy kicsit átalakítottam a lest. Lényegében egy tálcát csináltam beszállóval, ahová az eleséget kiszórtam. A népes forgalom volt mindig ilyenkor. Cinkék, meggyvágók, szajkó, vörösbegy, fenyőrigó, őszapó, zöld küllő, zöldikék sorakoztat és verekedtek előttem.

A legtöbb időt az ölyves lesben töltöttem, várva a havas, napsütéses időt. Sajnos hiába, ez a tél nem volt az igazi. Pedig Ölyvekben nem volt hiány. Január elején kilenc példányt tudtam megszámolni. Két-három madár rendszeresen a dögön volt. Próbáltam akciós jeleneteket megörökíteni, de ezek a madarak nem igazán verekedősek.

Volt alkalmam déli szomszédunknál is fotózni, ahol nemcsak ölyvek voltak, hanem szarkák, dolmányos varjúk és egy pár rétisas. Életemben nem láttam ekkora madarat mint a rétisas, főleg ilyen közelről. A les nagy szakértelemmel van megépítve, a madarakon látszik, hogy jól érzik magukat a sok rendszeres etetés és kevés zavarás miatt. Két alkalommal is voltam itt, de sajnos az időjárás egyszer se kedvezett, volt eső, havas eső, hó. A fénytelen időjárás megnehezíti a fotós dolgát, sokat kell alakítani képszerkesztővel, hogy értékelhető fotó legyen belőle. Az alábbi rétisas képemmel is bajban voltam, szerencsére Völgyi Sándor fotós barátom segítségemre volt a képfeldolgozásban, amit ezúton is meg köszönném. Mindenkinek a figyelmébe ajánlom internetes oldalát és fotóit. http://volgyisandor.extra.hu/

Remélem jövőre megint lesz alkalmam ebben a lesben fotózni.