2012. december 29., szombat

Az Ölyvek hétvégéje

Vagy inkább az enyém? Nem is tudom. De inkább kezdem az elejétől. Korábbi írásomban már részleteztem az ölyves lest, hogyan is készült. Nos, eljött az idő a használatára. Már egy ideje rendszeresen vittem ki a leshez ragadozó madaraknak vonzó eleséget. A környéket jól ismerve tudtam, hogy tudok ölyveket fotózni. Érdekes mód a rendszeres eleség kihordása során se jött a les elé ölyv, viszont a hús minden alkalommal elfogyott. Abba bíztam, hogy egy róka lehet a kis tolvaj, de rá kellett jönnöm, inkább a közelben kóborló macska. Kis trükk alkalmazása vált szükségessé. Cseréplécből egy két méter magas "T" fát szögeltem össze és a húst erre tettem. Na most jöhet a macska, gondoltam. Megint eltelt jó néhány nap, de ölyv nem száll a les elé. Pár száz méteres távolságból lehetett őket látni ezért gondoltam türelmesen várok. Több alkalommal is fél és egész napot kint ültem hiába. A jó időre fogva gondoltam nincs szükségük az álltam kitett eleségre, hisz a természetben is találnak rágcsálókat. Egy állatkereskedésben én is vettem egyet, hátha jobban ízlik nekik az élő csali. Sajnos ezt is a macska vitte el. Az időjárás jelentés szerint nagy hóesés várható aminek megörültem. A hó meg is jót, de időm nem volt ki menni a lesbe. Már olvadni kezdett amikor sikerült kijutnom, és láss csodát, megjelentek a várt madarak. Sajnos napfény nem volt, így nekem tetsző képeket nem sikerült csinálni az első nap. Nem aggódtam miatta, hisz még csak most kezdtem el a szezont. Amikor csak tudtam, mentem ki, és mindig volt kint ölyv. Későbbi alkalommal a nap is kisütött. Többségében habitus képeket csináltam, ezek a madarak nem szeretnek verekedni, maximum csak távolabb. Madarak számát tekintve hat példány van a les előtt, ami várakozásomat felülmúlja. Mivel a szezon most kezdődött, remélem tudok olyan képet csinálni amit már nagyon szeretnék. Miért az ölyvek hétvégéje? Táplálékot biztosítok nekik, ami ebben a zord időjárásban jól jön nekik, de az én hétvégém is mert, tudom fotózni őket. Addig is egy kis ízelítő az eddigiekről.

















2012. december 18., kedd

Darvak vonulása


Címből is kiderült a darvakról szeretnék írni néhány sort.
Augusztus vége felé kaptam hírt arról, hogy Magyarországon már megjelent néhány példány. Fotós barátokkal beszélve úgy gondoltuk jó lenne ezt a fajt is lefotózni. Mivel én még sosem fotóztam darvat, ezért próbáltam utána járni, hogy is élnek ezek a madarak. Persze tudok róluk néhány dolgot, de úgy éreztem nem eleget. Bele merültem az internet világába, illetve Albert András a Kiskunsági Nemzeti Park kollégája volt a segítségemre.
A darvak Európa északi mocsaraiban fészkelnek és az Észak-afrikai telelőterületekre tartó útjuk során egy-másfél hónapra minden évben megállnak pihenni a Hortobágy pusztáin és a Dél-Alföld térségében, többek közt a Fehér-tó területein is. Azért itt, mert olyan sekély vizű, háborítatlan tavi éjszakázó helyekre van szükségük, melyeket sok kilométeres körzetben kiterjedt síkvidéki gyepek és tarlók vesznek körül.
Az idei évben a madarak összlétszáma újabb rekordot döntött. Hortobágyon közel 113 ezerrel, a Dél-Tiszántúlon eddig 24 ezer madárral tetőzött az egy időben éjszakázó madarak száma.

 
November 17-én a Kiskunsági Nemzeti Park fotós futamot szervezet I. Fehértavi Darvadozás néven, a madárvonulás dél-alföldi ünnepe alkalmából. Jelentkeztem én is, hátha sikerül valami jó képet csinálnom darvakról. Később átgondolva a helyzetet, rá kellett jönnöm, hogy sokan leszünk a megadott terepen, így csak elzavarjuk a madarakat. Ettől függetlenül nem adtam fel és korán reggel ki is mentem a gyülekező pontra. Balla Tihaméral társulva jártuk a térképen körülhatárolt területet a megadott időben, a szabályok betartásával. Hozzánk csapódott még egy fotós kolléga is, így hármasban jártuk az utat. Az egész napos járkálás és a fotós alanyok felkutatása elég fárasztó volt de, úgy gondolom megérte. Főképp azért is, mert az öt kategória közül sikerült eredményt is elérnem. III. helyezést értem el „makró„ kategóriában, egy II. helyezést, két első helyezést értem el, illetve az „állatok” kategóriában a fődíjat. Az oklevelek mellett kaptam könyveket, és a fődíjat, amit ezúton is köszönök mindazoknak, akik segítettek nekem valamilyen formában. Köszönöm.










Bár a fotós futam verseny nem segített hozzá darvas képekhez, tapasztalatszerzésnek és élménynek jó volt.


Mondhatom azt, hogy minden adott volt a darvak fotózásához. Vagy mégse? Ismerve a darvak életét, szokásait, mégse sikerült olyan képeket készíteni, amiket szerettem volna. Találtunk Tihamér barátommal olyan helyet ahol a madarak tömegesen leszálltak. Ezek a csapatok 50-500 főből álltak, így ki választottunk egy helyet a Fehér-tó közelében ahová csali eleséget szórtunk ki. Az egész hetes etetés következtében arra számítottam, hogy a hétvégén biztos tudok darvakat fotózni. Be is ültünk a korábban felállított sátrakba majd vártunk, de semmi. A fejünk felett több alkalommal is elszállt néhány csapat daru madár, de leszállni nem voltak hajlandóak.







Darvakat közelről nem is, de egy éhes őzet sikerült memóriakártyámra rögzíteni. 

A következő héten ismét kint voltam, de akkor se szállt le egy daru madár. Lényegében arra a következtetésre jutottam, hogy ezzel a módszerrel nem megyek semmire.

Tihamér javaslatára egyik szombaton Dóc északi részén cserkelve próbáltunk szerencsét. Az autót leparkolva, gépet magamhoz szorítva indultunk el. Pár száz métert megtéve egy erdősáv mögötti területen táplálkozó darvakat fedeztünk fel. A lehető legnagyobb óvatossággal próbáltuk megközelíteni őket, de ezek a madarak nagyon óvatosak. Sajnos megzavartuk tevékenységüket és a körülbelül 50 fős csapat felszállt. Szerencsére a nap sütött, a madarak is a nap irányába repültek, így kézből egy sorozatot sikerült lőni.



A nap további részében fedeztünk fel darvakat, de olyan távolságban voltak, hogy jó képet nem sikerült készíteni róluk.


Naplementével haza kocsikáztunk, a madarak meg az éjszakázó területre.
Az idei évben ezzel a nappal zártam le a darvak fotózását, idő hiányában.


Darvaknak jó utat kívánok, majd jövőre .

2012. november 30., péntek

Ölyvles építés

Az itatós les költöztetése után nem a próba jött, hanem ölyv les építés. Tudtam, hiába ülnék be a lesbe nem lenne mit fotózni. Várni kell míg megszokják az új helyet. Ezt az időt kihasználva fotós barátommal ölyv les építésbe kezdtünk. Mivel a les talajszint alatt kell, hogy elhelyezkedjen, ásni kellet. Felváltva, néha egyedül folyt a munka kiszáradt kőkemény talajban. Ásást követően a les oldalát és tetejét csináltuk meg természetes anyagokból. A les elkészülte után elkezdődött az etetés. A csirkefarhát a les elé kb. 5 méterre került a földre mivel közel azonos gyújtótávolsággal fotózunk. Valami oknál fogva a kirakott hús mindig elfogyott. Reménykedtünk abban, hogy egy ölyv viszi el, de sajnos nem. Egy kóborló macska kószál a környéken és ha megéhezik csak meg kell látogatnia minket. Már több alkalommal is kifosztott minket , sőt a csalinak használt patkányt is el vitte a lesből. Fotós társamnak egyszer igen, nekem még nem sikerült képet csinálnom az ölyvekről, pedig több alkalommal, néha egész nap is a lesben vártuk a ragadózókat. A les fotózásra egyenlőre nem alkalmas, madár híján, megfigyelésre jó. A környéken élő őzek, mivel nem látnak, egész közel jönnek. Az ölyvek is megközelítenek néha minket, de olyan messze, hogy jó képet nem lehet róluk készíteni. Már több hete csak az etetés van de eredmény szinte semmi. Fotós társakat kérdeztem meg mit csinálok rosszul. Egy javaslatot kaptam, amit meg is valósítottam. Egy két méter magas fára rögzítettem a csali húst, amit a macska nem tud elérni. Már egy ideje így etetjük a madarakat. Hétvégén ki is ülünk a lesbe, remélhetőleg a memóriakártyámon képekkel térek haza. 











2012. november 14., szerda

Itatós leshely 3.0 verzió


Már rég jelentkeztem. Azóta sokminden történt. Többek közt az, hogy az itatós lesem megint költözött. Sajnos a háttér túl sötét volt, illetve sok "turista" járkált arra kutyákkal, sörös dobozzal, stb. Szerencsére pár száz méterre meg találtam az ideális helyet. Telepítés után három héttel be is indult a hely. Olyan jól, hogy újabb fajok is megjelentek. sajnos egy két régi kedvenc eltűnt pl. küllő és szajkó, de hát ez van. Következő írásom az ölyv les építéséről fog szólni.










2012. augusztus 28., kedd

Itatós leshely főpróba


Valamivel három óra előtt már kiültem az új helyre telepített lesbe. Tudom korán, de kíváncsi voltam a fényekre és a madár forgalomra. Amint beültem már meg is jelent a fakopáncs. Ivott néhány kortyot aztán ment a dolgára.Nem messzire, csak tíz méterre. Utána nagy csend. Csak a nagy forróság van még. Lehet vagy 50 fok. Nem aggódok volt már ez így. Kb.egy órával később Zöld küllő jelent meg, bár az itatóra még nem szállt le, csak a közeli fán mutatta meg magát. De türelmesnek kell lennem. Meg is érte a várakozás, csak szomjas volt a küllő. Még ha pár másodpercre is, de leszállt inni. A Szajkó barátom (sok madárnak nem az) is megjelent, ivott egy kicsit, majd tovább állt. Több madárka nem is jött az itatóra, de ennek ellenére  rossznak nem mondható. Az viszont kiderült hogy a sűrű erdő mint háttér nem az igazi. Sötét nagyon. Most tervezek kihelyezni új beszállókat, olyan helyre ahol a háttér is megfelelő lesz, és remélhetőleg a képek is jobbak lesznek







2012. augusztus 23., csütörtök

Fekete gólyák: gyülekező !!!

A minap meglátogattam az itatós leshelyemet. Vittem a szokásos vizet utánpótlásra. Állandó vendégeim jöttek is, de igazán jó akciós képet nem sikerült csinálnom. A kevés fény miatt nem tudtam gyors záridőt beállítani. Fel is adtam, nem szenvedek tovább. Szándékomban volt egy vizes élőhely felkutatása. Itt korábban bakcsókat fedeztem fel, de még nem volt időm jobban felmérni a terepet. Meg is látogattam ezt a helyet. Reménykedtem, hátha akad egy két szárnyas. A területre érve sajnálatosan tapasztaltam, hogy ez a tó szinte teljesen ki van száradva, sőt madár sincs. Gondoltam, ha már idejöttem, jobban körülnézzek, hisz gyerekkoromban itt rendszeresen horgásztam kárászra,keszegre. Beljebb is mentem és nagy csodálkozásomra egy nagy csapat fekete gólyát zavartam meg, úgy hogy még nem is láttak csak a zörgésemet hallották. Ha már megzavartam őket, csak megnézem,hogy honnan szálltak fel. Kijutottam egy kis tisztásra és a vízen megzavartam a többi madarat akaratom ellenére. Eszembe jutott, hogy be kellene sátrazni a vízparton és másnap hajnalban ki jönni. A sátrat öt perc alatt felállítottam, majd be ültem hátha szerencsém lesz. Pár perc múlva jöttek is vissza. Szombat délután vasárnap és a következő hét péntekig minden reggel hajnalban kimentem fotózni erre a helyre. Mindig volt fekete gólya, szürke gém, kis kócsag, nagy kócsag, és egy-két fehér gólya. Íme itt az eredmény. Sajnos egyik napról a másikra eltűntek a madarak, a halak elfogytak ezért nem volt miért maradniuk.















2012. június 1., péntek

Szikkasztó leshely és a gulipánok

Korábbi írásomban azt nyilatkoztam, hogy a gólyatöcsök vannak többségben ebben a térségben.




Ha helyzet közben megváltozott. Bár a töcsök nem mentek el, inkább a gulipánok jöttek. A leshely előtti szigeten 15 gulipán fészket és öt gólyatöcs fészket számoltunk Balla Tihamér fotós barátommal. A többi szigeten meg se számoltuk a fészkeket, pedig vannak még. Érdekes a helyzet, mert ezek a fészkek úgy épültek meg, hogy a leshelybe heti négy - öt alkalommal jártunk. Vagy Én, vagy valaki más. Ebből én azt a következtetést vonom le, hogy leshely látogatása során nem voltunk zavaró tényezők számukra. Ennek én kimondottan örülök, mert a fészkekben tojások is vannak, és ha jól számolom, akkor 1-2 héten belül kikelnek a fiókák. Bevallom, őszintén, várom a kis fiókákat, már csak azért is, mert még sose láttam élőben gólyatöcs vagy gulipán fiókákat. A szűkös fészkelő hely miatt a revír harc szinte mindennapos, bár ezekről a harcokról nem tudtam jó minőségű képeket csinálni. Viszont volt szerencsém fotózni a gulipánok násztáncát, párzását.

Mivel még nem láttam, nagy élmény volt nekem. A hely érdekessége az, hogy mintha a Barátok közt című sorozatot nézném. Küszvágó csér, gulipán, gólyatöcs, piroslábú cankó, kis lile és még sorolhatnám a szereplőket. A helyszűkében van itt veszekedés, szerelem, szomszéd bosszantása, barátság, stb. tehát mint a sorozatban.





Következő blogomban a gyurgyalag lesz a fő téma. Ha valakit ez is érdekel, szívesen várom vissza az oldalamra, hisz a természetfotózásban nincs két egyforma nap.



2012. május 10., csütörtök

Szennyvíz szikkasztó (előzmények)


Korább írásomban már az atkai bakcsók fotózásáról írtam néhány sort. Bár ide elég sokat jártam, és szinte mindig volt valami esemény, úgy éreztem váltanom kell helyszínt.
Szerencsémre rátaláltam egy internetes oldalra ahol madárfotózás a fő téma. Ez az oldal nagy segítségemre volt és van is. Egyrészt a fórumban mindenről szó van, ami a madárfotózáshoz kell (les sátor, képkidolgozás, stb), illetve olyan képeket láthatok, amiket más fotós társam töltött fel az oldalra. Ezekhez a képekhez hozzá is lehet szólni, akár pozitív akár negatív a vélemény. Ez azért jó nekem, mert a képeket látva és a hozzászólásokat olvasva látom, hogy más mit hibázott, illetve mit csinált jól. Mások hibáiból én is tudok tanulni. Ez az oldal annyira megtetszett, hogy én is regisztráltam és így nekem is lehetőségem lett képeket feltölteni, illetve véleményezni másokét. Egyelőre a saját képeimről mások által alkotott vélemények érdekelnek jobban, hisz itt olyan emberek írják le gondolataikat, akik már több éve profi szinten művelik a fotózás művészetét. Ezen az oldalon volt szerencsém megismerni egy fiatalembert, aki Szeged közelében fotózik, és azt kell, hogy mondjam, szuper jó képeket csinál. Tőle kérdeztem meg, hogy hol készültek a képei. Szerencsémre nem titkolta a helyet és volt szíves elmondani. Felbuzdulva én már másnap kimentem egy távcsővel felmérni a terepet, mert már a hétvégén itt szerettem volna fotózni. Az eső és utcai cipő ellenére kimentem és csodáltam a hely madárvilágát. Szombat reggel a szikkasztón hajnal ½ 5-kor megkerestem a korábban kiszemelt helyet és a sátramat felállítva vártam a madarakat. Bár az eső ekkor is esett, tehát fotózáshoz nem a legideálisabb alkalom, de nem adtam fel. Ázva, fázva, de kitartóan vártam a lencse végére az ’ áldozatokat ’. A madarak jöttek is, de jó képet nem sikerült csinálnom. ’Na, sebaj’ gondoltam, az eső nem esik minden nap, így hát felkerekedtem és másnap is kimentem. Másnap másik helyen telepedtem le, mert az előző nap kitapasztaltam, hogy a madarak többsége hová száll le. Ekkor már a nap is kisütött és olyan képeket csináltam, amikről mindig is álmodtam. A madarak közelsége nagy élmény volt és a képek minősége sokkal jobb lett, mint vártam. Erre a helyre azóta is kijárok, minden hétvégén és majdnem minden nap történik valami új esemény vagy új madár száll az objektívem elé.
Egy kis reklám a kedvenc internetes oldalamnak, aki kíváncsi itt megtalálja: http://www.birdphotography.hu/ Végezetül köszönöm Balla Tihamér az információt.









2012. április 23., hétfő

A kezdetek. III. rész

                                                                   

 
Folytatnám a harmadik részét írásomnak, mert sikerült majdnem teljes felszerelést beszerezni. Igazából egy Canon 550D és egy 400/5,6 objektív, amire azt mondtam, hogy már mehetek fotózni. Mivel Szegeden élek ezért csak a környéken keresek helyeket, illetve madarakat. Távolabbi helyeknek jelentős anyagi vonzata van, így csak helyben gondolkozom. Gyerekkoromban sokat jártam horgászni a környéken, nem mintha nagy horgász lennék. Mindig a barátommal mentem, akinek még horgászbotja is volt. Ő mutatta meg azt a helyet ahol sok halat lehet fogni. Ezekre emlékezve mentem el Algyő település közelében lévő holtágra ahol szerencsémre madarak is voltak. Csak röviden néhány faj, amit itt találtam: Szürke gém, Nagy kócsag, Bakcsó.



Erre a helyre rendszeresen jártam, hisz itt mindig meg találtam őket. Bakcsókkal kivételesen szerencsém volt, mivel a víz fölé bedőlt fára előszeretettel betelepültek. Február vége fele csak 1-2 példányt számolhattam, de most már 15-20 is megtalálható. Sajnos az időjárás nem segített nekem, így nem volt mindig szerencsém, hogy jó képek készüljenek. De nem adom fel. Már készül az új projekt, ami lehetővé teszi, hogy közelebb kerülhessek hozzájuk. És ez nem más, mint a les sátor. Tudom, korábban nem ezt írtam, de átértékelem a gondolataimat és ha jó, tiszta és éles képeket akarok, akkor valamit tenni kell. Addig csak ezeket tudom csak megmutatni.



Ezek a képek viszonylag nagy távolságból erős nagyítás eredményei. Ez van. Amúgy meg kell jegyeznem a Bakcsót elég könnyű fotózni. Szinte egész nap egy faágon ücsörög és nem csinál semmit. Néha a fajtársával vitázik egy kicsit, de sajnos mindig takarásban voltak, így hiába készültek képek. Szerencsére a közeli fákon más madarak is megjelentek, így néha a bakcsókat hagytam pihenni.