Amerika

Nemrég szerencse ért, kijutottam Amerikába. Utazásom célja nem csak a testvéremék látogatása volt, hanem egy objektív hazahozatala is. Ez az obi az EF 400mm f2,8 IS USM objektív. Már indulás előtt úgy készültem, hogy kint idegen földön is használni fogom, gondoltam majd kiderül mennyire lesz sikeres. Vittem magammal a gépvázamat és egy extendert. Megérkezésem után 1-2 nappal már figyeltem a környéken élő madarakat, majd egy egyszerű beszállófát is kihelyeztem egy kis csalival. Mivel szinte erdőben laktunk így reménykedtem, hogy kimerészkednek a madarak a füves udvarra. Ezen a helyen többek közt a Kék szajkót sikerült megfigyelnem. Sajnos álcázás nélkül, csak egy kerti asztal mellől figyeltem és fotóztam, így nem tudtam kellő minőségű fotót készíteni. Megfigyeléseim másfelé is kiterjedtek. Nem messze, egy nem nagy kiterjedésű tóban Kanadai ludakat vettem észre. Természetesen nem hagytam ki, csináltam róluk néhány képet. Szerencsére naplementés időszakban sikerült kézből fotózni Őket.

Pár nappal később elmentünk az óceán partra ahová szintén vittem magammal az obit. Itt is kézből, hason fekve Ezüst sirályokat cserkeltem be. Itt el tudtam volna tölteni több időt is, de erre most nem volt lehetőségem. A parton sportolók és kirándulók kutyával rendszeresen jelen vannak, így a sirályok megszokták az ember jelenlétét. Néhány méterre meg tudtam közelíteni Őket. 

Végezetül mint már írtam egy erdő közelében laktunk ahol a mókusok egész nap mozgolódtak. Őket se volt nehéz fotózni, csali nélkül is sikerült lencsevégre kapni. 

Azt kell mondjam, hogy ez az objektív kiváló. Nem tudom, ha ez ilyen jó akkor milyen lehet a II verziós?

Kiválóan dolgozik az USM, a stabilizátor. Hátránya csak a súlya, ezzel nem érdemes elindulni egy egész napos cserkelésre. Javaslom, aki ilyet vásárol csak állvány vagy babzsák használatával fotózzon. 

Új leshely

Már rég jelentkeztem, pedig tavasz óta sok minden történt. Legfőképp a kedvenc vizes élőhelyemre egy új lest terveztem, illetve kiviteleztem.

A les elkészülte után hagytam, hogy a madarak megszokják. Addig kerestem más témát. Régi törzshelyemet látogattam meg, ahol gyurgyalagot lehet fotózni. Örömmel tapasztaltam, hogy a múlt évi létszám növekedett. Próbáltam párzásukat fotózni, lehetőleg ideális körülmények közt, de valami mindig közbe jött. A sok kísérletezés után gondoltam az épített lesemet kellene kipróbálni. Jártam ki rendszeresen ebbe a lesbe de nem igazán akart beindulni. Gondoltam az időjárásnak köszönhető, mert idén szinte nem is volt tavasz. Aztán hirtelen pár nap alatt olyan sok madár jelent meg a területen, hogy nem tudtam merre is forgassam a gépemet. Legelsőnek a gólyatöcsök jelentek meg, majd a dankasirályok, végül a küszvágócsérek. Közben más fajok is jártak a lesem elött. Barátréce, Kisvöcsök, feketenyakú vöcsök, nyári lúd, gulipán, bíbic, kiskócsag, nagykócsag, seregély, stb.

Tarka sáfrány (Crocus reticulatus)

Kicsit eltévedve a madaraktól más irányban kezdtem fotózni pár napja. Már régóta érdekel a makrózás, amihez majdnem minden felszerelés meg is van, de ezeket lényegében nem használtam. Nem csak nagyon jó fotó téma a virágok fotózása, hanem nagyon szép is. Bár nem egyszerű. A tavasz jelzéseképp a hóvirág mellett a tarka sáfrány is megjelent. A sáfrány egyike a legkorábban nyíló vadvirágainknak. Laza, humuszos, homokos-löszös altalajú tölgyesekben, gyepekben, sztyeplejtőkön valamint az ide telepített akácosokban él. Egy ilyen területet mutatott meg nekem  Molnár Gyula, akinek ezúton is köszönöm. (http://www.naturart.hu/molnar-gyula-dr)

Télvége

Február vége van és lassan itt a tavasz. Megjelentek a hóvirágok, lassan a tarka sáfrányok is előbújnak. A feketerigók énekét lehet hallani, a rétisasok a tojásokon ülnek. Jön a jó idő. Az elmúlt pár hétben sok minden történt. Az itatós lesemhez már ősz óta rendszeresen hordok ki fekete napraforgó magot, cinke golyót, kukoricát és egyéb eleséget, viszont a fotózni nem igazán fotóztam. Egy pár napot azért voltam kint, ezért egy kicsit átalakítottam a lest. Lényegében egy tálcát csináltam beszállóval, ahová az eleséget kiszórtam. A népes forgalom volt mindig ilyenkor. Cinkék, meggyvágók, szajkó, vörösbegy, fenyőrigó, őszapó, zöld küllő, zöldikék sorakoztat és verekedtek előttem.

A legtöbb időt az ölyves lesben töltöttem, várva a havas, napsütéses időt. Sajnos hiába, ez a tél nem volt az igazi. Pedig Ölyvekben nem volt hiány. Január elején kilenc példányt tudtam megszámolni. Két-három madár rendszeresen a dögön volt. Próbáltam akciós jeleneteket megörökíteni, de ezek a madarak nem igazán verekedősek.

Volt alkalmam déli szomszédunknál is fotózni, ahol nemcsak ölyvek voltak, hanem szarkák, dolmányos varjúk és egy pár rétisas. Életemben nem láttam ekkora madarat mint a rétisas, főleg ilyen közelről. A les nagy szakértelemmel van megépítve, a madarakon látszik, hogy jól érzik magukat a sok rendszeres etetés és kevés zavarás miatt. Két alkalommal is voltam itt, de sajnos az időjárás egyszer se kedvezett, volt eső, havas eső, hó. A fénytelen időjárás megnehezíti a fotós dolgát, sokat kell alakítani képszerkesztővel, hogy értékelhető fotó legyen belőle. Az alábbi rétisas képemmel is bajban voltam, szerencsére Völgyi Sándor fotós barátom segítségemre volt a képfeldolgozásban, amit ezúton is meg köszönném. Mindenkinek a figyelmébe ajánlom internetes oldalát és fotóit. http://volgyisandor.extra.hu/

Remélem jövőre megint lesz alkalmam ebben a lesben fotózni.