Ölyvles építés

Az itatós les költöztetése után nem a próba jött, hanem ölyv les építés. Tudtam, hiába ülnék be a lesbe nem lenne mit fotózni. Várni kell míg megszokják az új helyet. Ezt az időt kihasználva fotós barátommal ölyv les építésbe kezdtünk. Mivel a les talajszint alatt kell, hogy elhelyezkedjen, ásni kellet. Felváltva, néha egyedül folyt a munka kiszáradt kőkemény talajban. Ásást követően a les oldalát és tetejét csináltuk meg természetes anyagokból. A les elkészülte után elkezdődött az etetés. A csirkefarhát a les elé kb. 5 méterre került a földre mivel közel azonos gyújtótávolsággal fotózunk. Valami oknál fogva a kirakott hús mindig elfogyott. Reménykedtünk abban, hogy egy ölyv viszi el, de sajnos nem. Egy kóborló macska kószál a környéken és ha megéhezik csak meg kell látogatnia minket. Már több alkalommal is kifosztott minket , sőt a csalinak használt patkányt is el vitte a lesből. Fotós társamnak egyszer igen, nekem még nem sikerült képet csinálnom az ölyvekről, pedig több alkalommal, néha egész nap is a lesben vártuk a ragadózókat. A les fotózásra egyenlőre nem alkalmas, madár híján, megfigyelésre jó. A környéken élő őzek, mivel nem látnak, egész közel jönnek. Az ölyvek is megközelítenek néha minket, de olyan messze, hogy jó képet nem lehet róluk készíteni. Már több hete csak az etetés van de eredmény szinte semmi. Fotós társakat kérdeztem meg mit csinálok rosszul. Egy javaslatot kaptam, amit meg is valósítottam. Egy két méter magas fára rögzítettem a csali húst, amit a macska nem tud elérni. Már egy ideje így etetjük a madarakat. Hétvégén ki is ülünk a lesbe, remélhetőleg a memóriakártyámon képekkel térek haza.