Dány

Amióta Pesten élek főként Dány környékén fotózok. Ezt köszönhetem Miki barátomnak. Nehézségeimen segítve volt kedves és használhattam a fotós lesét. Ez a les volt erdőben és kaszálón, de mindig volt valami a les előtt.

Egy alkalommal 2016 telén mentem a leshez a szokott időben. Megérkezésemkor meglepődve tapasztalom, hogy az üveg össze van törve. Egy Őz, vagy egy vaddisznó lehetet? Ezt sose tudom meg. Ennek ellenére beültem a lesbe és igyekeztem a hátsó részébe meghúzódni. Az erdőt hó lepte el. Nem sok hó esett, de annyira pont elég, hogy már a fotókon látszódjon. Ezt kihasználva próbáltam olyan képeket csinálni, amin a hó elmosva látható.

Így üveg nélkül gyorsan észrevettek a madarak, ezért élőképes módon fotóztam, a lehető legkevesebb mozgással. Lapulva a lesben észrevettem a kijelzőn egy rókát. Óvatosan oda nyúltam a géphez és exponáltam. Hát ilyen lett.

Több alkalommal is voltam itt, de a képet, amit elterveztem nem sikerült elkészítenem. Ennek ellenére nincs okom panaszra. Madarakból volt bőven, egyszer egy őz is erre járt, illetve a korábban említett róka.

Ez a hely amúgy is emlékekkel teli. Volt, amikor az erdő szélén elakadtam és csak több órás munkával tudtam kiszabadítani az autót. Olyan eset is volt, hogy nem mentem be kocsival a lesig - pont a nagy sár miatt - inkább kint maradtam az aszfaltos út szélén, amit egy órás gyaloglás követett a nagy sárba. Ebben csak az volt a nehézség, hogy cipelni kellett a fotós cuccot és a döghúst is, amik enyhén szólva kicsit nehezek voltak.

 

Jelenleg ez a les egy új helyen van, egy kisebb kaszálón. Itt még annyira friss minden, hogy ide még nem nagyon szoktak a madarak. De bizakodó vagyok, mert a hely jónak tűnik.

 

Itatós les bérlő

Szegedről Pestre költöztem már vagy másfél éve. Az okát most nem ecsetelném. Viszont a bevált fotós leseimet és fotós helyeket kénytelen voltam hátra hagyni. Itt Pesten nincs semmi információm merre is menjek. Próbálok segítséget kérni az itteni fotósoktól, de inkább nem kapok. Viszont azért nem maradok támogatás nélkül. Egy itatós lest kaptam használatra egy barátomtól. Ezt neki azt hiszem, sose fogom tudni meg hálálni. Most töltöm a második telem ebbe a lesbe. Az etetési szezon már nagyban tart. Feltöltve a megfelelő táplálékkal. Madarak is vannak szép számmal. Az első télen nagyon sok szén cinke, kék cinke és barát cinke látogatta meg a helyet. Jól elszórakoztattak. Ölyvek a kitett húsra nem jönnek, amikor ott vagyok, de mindig elfogy a nekik kitett táplálék. Még egy telet adok nekik, gondoltam akkor. Ez most el is jött. Már a második alkalommal vagyok kint és már itt is vannak. Négy éhes ölyv előttem és dézsmálják a kitett csali kaját. Végül is nekik hoztam. Sajnos egyből a kajára mentek. A beszállókat nem használják, pedig jó fények vannak.

Az Ölyveken kívül rendszeres vendégek a Szajkók, Közép fakopáncsok, Nagy fakopáncsok, Csuszka és Fakusz. Ritkább fajok ezen a helyen a Meggyvágók, Fenyő rigók, Ökörszem, Őszapó, Tengelic, Vörösbegy, Balkáni gerle, Karvaly.

Összességében ez az itató nagyon jó helyen van, legalább is a fajokat tekintve. Őszi időben még a színek is nagyon jók. Most pont ezen dolgozok. Adott a jó hely, adott a madár, már csak ott kell, hogy legyek, amikor süt a nap. Remélem, idén összejön az a kép, ami a fejemben már meg van.

Tisztelt Uram, köszönöm, hogy használhatom a fotós lesed.

Falko projekt

Helyismeret híján kénytelen voltam autóba ülni és kocsikázni napokig. Olyan is volt, hogy a pusztában csak kóborolva kerestem a fotós témát. Ezek az utak csak a hiábavalót mutatták. Az üzemanyag fogyott, cipőm talpa kopott, de kép nem készült. Mondjuk ezt annyira nem bántam. Ha másra nem is, de arra jók voltak ezek az utak, hogy a lelki világom valamelyest helyre álljon. Lehet ez a verzió olcsóbb, mint egy dili doki.

A túrák alatt igyekeztem felmérni a terepet. Volt, hogy be is sátraztam olyan helyre ahol több napon keresztül ludakat láttam. Persze amikor ott voltam a sátorban már nem oda jöttek. Lehet, ezek idomítottak voltak.

Már kezdtem feladni a reményt, amikor Vörös vércse odúkat véltem felfedezni egy kis facsoporton. Gondoltam egy próbát megér. Leültem a közelben és vártam. Az idő jó volt, a nap magasban járt. Pár perc múlva meg is jelent egy Vércse, kicsit később egy másik. Két pár repült ide – oda. Ebben az időben úgy gondoltam a fiókáikat etetik ilyen lelkesen.

Legközelebb már egyenest ide jöttem, figyelni a madarakat. Ezt még egyszer megtettem és a következő nap már felkészülve jöttem erre a helyre.

A negyedik nap nem akartam egész nap kint ülni a sátorban, inkább úgy terveztem, hogy a naplementés fényeket csípem el. Már kora délután ki értem, gondoltam hozzá kell szokniuk az új terepi tárgynak. Beültem a sátorba, közbe az állványra tettem a felszerelésem. Úgy gondoltam mindent előkészítettem, felkészültem, így hát nem volt más dolgom, csak várni türelemmel. Egy- két óra kellet mire egy Vércsét megláthattam, de nem aggódtam. Még egy óra kellett, míg olyan pozícióba került a madár, hogy fotózni is tudtam. Aznap még egyszer visszarepült, úgy, hogy fotózni tudjam. Közbe a nap le is ment, így összepakoltam és haza mentem.

Ötödik nap már vagy két héttel később jött össze. De a madarak még ott voltak, az idő jó volt, így hát a helyem is a pusztában volt. Ezen a napon is tudtam Őket fotózni, bár csak egyszer.

Ezen kívül még pár napot voltam kint, és már nem volt olyan jó, mint az első kettő. Valamiért elpártoltak tőlem a madarak. Összességében nincs okom panaszra, lett néhány olyan képem, amit teljesen magaménak tudhatom.

 

 

Hét képe

Egy éve még Szegeden éltem és fotóztam. Nagyon ráértem megfigyelni a vonulásban lévő Halászsasokat. Előszeretettel használtak egy pár méter magas oszlopot amire egy beszálló fa lett rögzítve. Lesszékemből vártam, hogy rászálljon egy Sas. A több napi jelenlétemből csak pár percre tisztelt meg egy példány, de megérte. Az alábbi linken megtekinthető az eredmény.


http://birdphotography.hu/node/13924

Köszönöm  a http://www.birdphotography.hu/ oldalon szavazóknak, hogy a hét képe lett.

kommentár nélkül

Semmi különös csak pár kép az elmúlt időszakból.

Nagy fakopáncs

Szünet

Sajnos fotózás terén egy kis szünetet kellett tartanom. Ennek több oka is van, de főleg családi.

Csapadékmentes tél és tavasz nem sok jót tartogatott számomra. Vízszint ebbe a mederbe csak a hó vagy eső mennyiségétől függ. Ebbe a lesbe akkor érdemes menni, ha a vízszint 40-50 centiméter. Mivel szinte semmi nem volt így a vízpart lesben az idén nem is voltam. Júliusi, augusztusi esőzések miatt reménykedtem, hogy ezen a területen lesz mit fotózni. Voltam is kint sátrazni, de hiába a nyári záporoknak, kevésnek bizonyult.

Az Őzek párzásának megörökítése nem egyszerű. A megfelelő hanggal behívni egy bakot, se egyszerű. A deszki legelőkre járkáltam ki délutánonként, hátha valami szerencse is lesz. Sajnos a párzási jelenetet nem sikerült kártyára menteni, de bakot több alkalommal is sikerült fotózni. Egy alkalommal, Tihamér barátommal voltam kint, Őzekre ’vadászni’. Naplemente után jöttek a területre, így igazán nekem tetsző képet ekkor nem sikerült készítenem. Ennek a napnak igazán érdekessége az volt, amikor egy kis róka lépett ki az erdőből. Amikor észrevettük akkor egércincogást utánozva Tihi barátom próbálta közelebb csalni. A kis ravasz a nagy fűben sokat nem láthatott, mert, vagy 10 méterre bejött és néha két lábra is állt, hogy körültekintsen. Persze értékelhető kép nem jött össze. De élménynek jó volt.

Nemrégiben Tihi barátomnak köszönhetően eljutottam egy olyan helyre ahol darvakat tudtam fotózni. Ezek a madarak itt maradt példányok lehetnek, hisz a vonulás még csak most kezdődik. Két napot két lesben lehettünk, a sakertour szervezésében. ( http://www.sakertour.com ). Élményekben és képekben is gazdagodtam. 

Szép volt, jó volt. Köszi Tihi.

Réti a les elött

Vendég fotóssal voltam a lesben. Sajnos a rövid tél vége felé voltunk már, így alig volt mozgás előttünk. A madarak jöttek de nem táplálkozni. A les felett a fán pihentek, nézelődtek. Fotós társam Nagy Edit kb 10 percenként mondta, hogy jön egy madár. Több óra elteltével már nem is figyeltem rá, tudtam, nem a leshez jön a madár. Egyszer mégis megnéztem mit is lát. Hát nem egy rétisas szállt le a lestől jobbra egy árokba? Csak a fejét láttam amint kinéztem. Mondtam Editnek, hogy ez nem Ölyv, ez sas. Egy-két perc múlva jobbra el is szállt, legalább is azt hittük. Kinéztem, csak úgy a les jobb oldalára és lám ott a sas, de amint szóltam Editnek már el is repült a pár száz méterre lévő fára. Ott pihent vagy fél órát, majd egyszer csak elindult, szólt Edit. Én idegesen kerestem a keresőbe, de nem találtam egy darabig. A torkomban dobogott a szívem. Ez a nagy madár elindult felénk és a lestől kb 30 méterre lehuppant. Mindketten exponáltunk, kattogtak a gépek. Szerencsénkre ott maradt pár percig így nem csak röpképet sikerült csinálni. Az élmény felejthetetlen, saját építésű lesből sikerült fotózni Rétisast. Igaz a fények nem a legjobbak voltak, kicsit messze is volt a madár de szerintem sosem fogom el felejteni.