Az Ölyvek hétvégéje

Vagy inkább az enyém? Nem is tudom. De inkább kezdem az elejétől. Korábbi írásomban már részleteztem az ölyves lest, hogyan is készült. Nos, eljött az idő a használatára. Már egy ideje rendszeresen vittem ki a leshez ragadozó madaraknak vonzó eleséget. A környéket jól ismerve tudtam, hogy tudok ölyveket fotózni. Érdekes mód a rendszeres eleség kihordása során se jött a les elé ölyv, viszont a hús minden alkalommal elfogyott. Abba bíztam, hogy egy róka lehet a kis tolvaj, de rá kellett jönnöm, inkább a közelben kóborló macska. Kis trükk alkalmazása vált szükségessé. Cseréplécből egy két méter magas "T" fát szögeltem össze és a húst erre tettem. Na most jöhet a macska, gondoltam. Megint eltelt jó néhány nap, de ölyv nem száll a les elé. Pár száz méteres távolságból lehetett őket látni ezért gondoltam türelmesen várok. Több alkalommal is fél és egész napot kint ültem hiába. A jó időre fogva gondoltam nincs szükségük az álltam kitett eleségre, hisz a természetben is találnak rágcsálókat. Egy állatkereskedésben én is vettem egyet, hátha jobban ízlik nekik az élő csali. Sajnos ezt is a macska vitte el. Az időjárás jelentés szerint nagy hóesés várható aminek megörültem. A hó meg is jót, de időm nem volt ki menni a lesbe. Már olvadni kezdett amikor sikerült kijutnom, és láss csodát, megjelentek a várt madarak. Sajnos napfény nem volt, így nekem tetsző képeket nem sikerült csinálni az első nap. Nem aggódtam miatta, hisz még csak most kezdtem el a szezont. Amikor csak tudtam, mentem ki, és mindig volt kint ölyv. Későbbi alkalommal a nap is kisütött. Többségében habitus képeket csináltam, ezek a madarak nem szeretnek verekedni, maximum csak távolabb. Madarak számát tekintve hat példány van a les előtt, ami várakozásomat felülmúlja. Mivel a szezon most kezdődött, remélem tudok olyan képet csinálni amit már nagyon szeretnék. Miért az ölyvek hétvégéje? Táplálékot biztosítok nekik, ami ebben a zord időjárásban jól jön nekik, de az én hétvégém is mert, tudom fotózni őket. Addig is egy kis ízelítő az eddigiekről.

Darvak vonulása

Címből is kiderült a darvakról szeretnék írni néhány sort.
Augusztus vége felé kaptam hírt arról, hogy Magyarországon már megjelent néhány példány. Fotós barátokkal beszélve úgy gondoltuk jó lenne ezt a fajt is lefotózni. Mivel én még sosem fotóztam darvat, ezért próbáltam utána járni, hogy is élnek ezek a madarak. Persze tudok róluk néhány dolgot, de úgy éreztem nem eleget. Bele merültem az internet világába, illetve Albert András a Kiskunsági Nemzeti Park kollégája volt a segítségemre.
A darvak Európa északi mocsaraiban fészkelnek és az Észak-afrikai telelőterületekre tartó útjuk során egy-másfél hónapra minden évben megállnak pihenni a Hortobágy pusztáin és a Dél-Alföld térségében, többek közt a Fehér-tó területein is. Azért itt, mert olyan sekély vizű, háborítatlan tavi éjszakázó helyekre van szükségük, melyeket sok kilométeres körzetben kiterjedt síkvidéki gyepek és tarlók vesznek körül.
Az idei évben a madarak összlétszáma újabb rekordot döntött. Hortobágyon közel 113 ezerrel, a Dél-Tiszántúlon eddig 24 ezer madárral tetőzött az egy időben éjszakázó madarak száma.

 

November 17-én a Kiskunsági Nemzeti Park fotós futamot szervezet I. Fehértavi Darvadozás néven, a madárvonulás dél-alföldi ünnepe alkalmából. Jelentkeztem én is, hátha sikerül valami jó képet csinálnom darvakról. Később átgondolva a helyzetet, rá kellett jönnöm, hogy sokan leszünk a megadott terepen, így csak elzavarjuk a madarakat. Ettől függetlenül nem adtam fel és korán reggel ki is mentem a gyülekező pontra. Balla Tihaméral társulva jártuk a térképen körülhatárolt területet a megadott időben, a szabályok betartásával. Hozzánk csapódott még egy fotós kolléga is, így hármasban jártuk az utat. Az egész napos járkálás és a fotós alanyok felkutatása elég fárasztó volt de, úgy gondolom megérte. Főképp azért is, mert az öt kategória közül sikerült eredményt is elérnem. III. helyezést értem el „makró„ kategóriában, egy II. helyezést, két első helyezést értem el, illetve az „állatok” kategóriában a fődíjat. Az oklevelek mellett kaptam könyveket, és a fődíjat, amit ezúton is köszönök mindazoknak, akik segítettek nekem valamilyen formában. Köszönöm.

Bár a fotós futam verseny nem segített hozzá darvas képekhez, tapasztalatszerzésnek és élménynek jó volt.

Mondhatom azt, hogy minden adott volt a darvak fotózásához. Vagy mégse? Ismerve a darvak életét, szokásait, mégse sikerült olyan képeket készíteni, amiket szerettem volna. Találtunk Tihamér barátommal olyan helyet ahol a madarak tömegesen leszálltak. Ezek a csapatok 50-500 főből álltak, így ki választottunk egy helyet a Fehér-tó közelében ahová csali eleséget szórtunk ki. Az egész hetes etetés következtében arra számítottam, hogy a hétvégén biztos tudok darvakat fotózni. Be is ültünk a korábban felállított sátrakba majd vártunk, de semmi. A fejünk felett több alkalommal is elszállt néhány csapat daru madár, de leszállni nem voltak hajlandóak.

Darvakat közelről nem is, de egy éhes őzet sikerült memóriakártyámra rögzíteni. 

A következő héten ismét kint voltam, de akkor se szállt le egy daru madár. Lényegében arra a következtetésre jutottam, hogy ezzel a módszerrel nem megyek semmire.

Tihamér javaslatára egyik szombaton Dóc északi részén cserkelve próbáltunk szerencsét. Az autót leparkolva, gépet magamhoz szorítva indultunk el. Pár száz métert megtéve egy erdősáv mögötti területen táplálkozó darvakat fedeztünk fel. A lehető legnagyobb óvatossággal próbáltuk megközelíteni őket, de ezek a madarak nagyon óvatosak. Sajnos megzavartuk tevékenységüket és a körülbelül 50 fős csapat felszállt. Szerencsére a nap sütött, a madarak is a nap irányába repültek, így kézből egy sorozatot sikerült lőni.

A nap további részében fedeztünk fel darvakat, de olyan távolságban voltak, hogy jó képet nem sikerült készíteni róluk.

Naplementével haza kocsikáztunk, a madarak meg az éjszakázó területre.
Az idei évben ezzel a nappal zártam le a darvak fotózását, idő hiányában.


Darvaknak jó utat kívánok, majd jövőre .