2012. július 11., szerda

Az első találkozás

Forró nyári napon az itatós lesben sincs jobb idő, hiába az erdő árnyéka. A medence feltöltve friss vízzel, a hátér rendezve, az állványon a gép felállítva. Már csak a madarak hiányoznak. Nem kell sokat várnom, hogy a kedvenc fotóalanyaim megjelenjenek. A korábban fotózott madarak most is megjelennek és nagyot hörpintve a hűsítő vízben. Bár volt egy kis eső, nem mondható jelentősnek. Ha épp nincs az itatón semmilyen madár azért Ők jelen vannak az erdőben. Hangjuk jellegzetes és könnyen felismertetők. Így tudom, hogy a közelben vannak. Hirtelen egy idegen hangot hallok. Mivel nem látok semmilyen ragadozót ezért kétséges, hogy Héja lenne az. Csak reménykedtem, hogy közelebb jön, nem beszélve arról, hogy az itatóra is leszáll. Nem kellet sokat várnom rá. Meg is jelent. Hirtelen a lélegzetem is elállt, hisz ilyen közelről még nem volt szerencsém hozzá. Nem volt sietős a dolga, mert néhány percig hagyta magát fotózni.





Köszönöm, hogy olvasod blogomat

2012. július 8., vasárnap

Egy nap a madárfotózásról

Régen kellett ilyen korán kelnem, bár most se kényszerített senki, de ha szép reggeli fényekben akarok fotózni, akkor igen, kell. Kb. ½ 5-re meg is érkeztem az újszentiváni gyurgyalag fészkelő helyhez, és vártam. Vártam, vártam és vártam, de semmi esemény nem történt. Már hét óra lehetett, amikor egy gyurgyalag elrepült a fejem felett, de ahogy jött úgy ment is tovább. Nem szállt le. Már korábban fotós ismerősöm mondta, hogy nem nagyon járkálnak ide, most erről én is meggyőződtem. Nem is maradtam tovább itt, inkább elmentem terep bejárásra egy kicsit. Egy ismerős mondta, hogy nem messze ettől a helytől van egy másik gyurgyalag fészkelő hely is, gondoltam megnézem. Meg is találtam Őket, de mivel ez egy bekerített területen van csak távolról figyeltem mozgásukat. Valahogy közelebb kellene kerülnöm hozzájuk, de hogy lehetne. A bejárat pont a túlsó felén van. Sebaj, gondoltam. Felkerekedtem és a bejáraton keresztül megközelítettem a fészkelő helyet. Észrevettem, hogy itt több pár is fészkel, így álcázás nélkül egy kis dombra felmászva figyeltem mozgásukat távolabbról. Annak ellenére, hogy messze voltam tőlük csináltam néhány fotót, közbe megfigyeltem, hogy melyik fészket használják, és hogy hová szeretnek leszállni. Megfigyelésemet és a madarakat néhány ló zavarta meg és később a lovak gazdája is. Beszéltem a hölggyel, hogy szeretnék máskor is itt fotózni, ha megengedi. Szerencsémre nem mondott nemet. Tovább nem is maradtam a helyszínen, nem volt értelme. Már az erős fények miatt is. Ha itt akarok fotózni akkor jobban fel kell készülni. Dél körül egy ebéd, és némi pihenő után két óra fele az itatós leshelyemet látogattam meg. Vittem ki egy kis vizet a medencébe, majd beültem az üveg mögé. Nem kellett sokat várnom az első madarakra. Elsőként cinkék jelentek meg, úgy látszik visszatérő vendégei a fürdőnek. Némelyik madár szinte óránként visszatér. Az itató a nagy melegnek köszönhetően beindult, remélem ez így is marad.














Az erdőben nem csak madarak vannak. A leshely környékén rendszeresen megjelennek az Őzek. A területen több bak is jelen van, így szem tanúja lehetek a kergetőzésüknek.



A következő blogom témája is megvan. Előzetesen csak annyit, hogy rövid de nagyon emlékezetes délután volt.